Oldal 17 [17]
OCR
Ki volt Filiczki János Ezek után érdemes tehát ebbe az analógiába Filiczki szálait is beleszőni. Kirchnernek azért volt nehéz ebben az impozáns sorban Filiczkit dicsőíteni, mert Ovidiushoz képest már Janus is csak minimum második-első a Duna mellett, azonban - ha Wolphardus laudációját leszámítjuk — Orpheuszhoz képest, aki az Argó egyik hajósaként már sokkal korábban elhozta ide a múzsák fényét, már csak harmadik-első." Ráadásul Filiczki még Jánosként is csak második a sorban Janus mögött! Költőként csupán a negyedik lenne, míg Ovidiusként is csak második a Duna mellett, ahogy a Dráva mentén is csak második lehetne Janus mögött. Így jut végül az egyetlen nagy folyó, a Száva partjára, amelyet költő még nem foglalt le magának, és ahol — legalábbis a toposz szintjén — tényleg az első lehet. És mindezek után Pataki Füsüs János szavai is, miszerint Filiczki ,amaz mi időnkben való második Ovidius poéta", kétféleképpen érthetők, mindkét értelmében igen elismerő dicséretként. Ha a , mi időnket" saját idejére érti, akkor Ovidius után Filiczki lenne a második Ovidius. Ha viszont a , mi időnket" úgy általában a Római Birodalom bukása utáni sok-sok évszázadra érti, akkor csak Janus után lehetne második Ovidius, és így egy második Janus Pannonius. (Ehhez kapcsolható Szentmártoni Szabó Géza Filiczkiről szóló kis írása is, amely alapján Filiczki tényleg Jánosként is csak Janus után második, hiszen szerzeteskasztráló verse épp Janus verssorait visszhangozza.") Még egy pillanatra érdemes visszatérni Kirchner versének negyedik sorára, amely szerint Ovidius a vad Cupido száműzöttje lett volna. Ráadásul a vers logikája szerint a feltámadt és így száműzetéséből is megtért Ovidiusnak (mint Filiczkinek?) Cupido dalnokaként kellene újból lantot ragadnia. Amennyire ismerjük Filiczki életét, ez a sor meglehetősen furán cseng, és valószínű, hogy inkább csak a Petrarcánál is megtalálható ovidiusi toposzról van szó, amely szerint bujasága és , nőbolond lelkülete" miatt került volna megérdemelten világvégi száműzetésébe. Filiczki szivének fontos lehetett a neves humanista, Georg Rem (1561-1625) dicsérete is, aki Martialishoz hasonlitotta. Erdekes az a finom, mintegy mellékesen odavetett, ,rábeszélő" önreprezentációs technika, amelyből kiderül, hogy Filiczki milyen értelemben Martialis. Ugyanis a Carminum liber második, epigrammás kötetének prológusában a következő szavakat olvashatjuk tőle: „Caverem itague, ne 10 Ennek összefoglalását läsd: Jankovırs 2002, 128, 146-150. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy volt egy Orpheusz babérjaira áhítozó további jelentkező is Pannóniában, méghozzá Bakfark Bálint, akinek a korban nemzetközi elismertsége és hírneve nemcsak vetekedett Januséval, de talán túl is szárnyalta a pécsi püspökét. Persze máshogy Orpheusz, mint Janus. Mondjuk úgy, Orpheusz szavai és szája Janusé, míg keze és lantja Bakfarké. BAKFARcus 1565, A4-A4 MOLNÁR 20222. 1 SZENTMÁRTONI SZABÓ 2010, 162-165. yllle mihi quidem magni vir ingenii videtur, sed lascivi et lubrici et prorsus mulierosi animi fuisse, quem conventus foeminei delectarent usque adeo, ut in illis foelicitatis suae apicem summamque reponeret. ...qui nisi his moribus et hoc animo fuisset, et clarius nomen haberet apud graves viros et Ponticum illud exilium atque Istri solitudines vel non adiisset vel aequanimius tolerasset”. (Jankovits Laszl6 fordításában: , Szerintem nagy tehetségű, de buja, sikamlós és egészen nőbolond lelkületű ember volt; a nők társasága olyannyira gyönyörködtette, hogy azokra alapozta legnagyobb, legkiemelkedőbb sikereit... ha nem ilyen erkölcsű és lelkületű lett volna, fényesebb nevet nyerhetett volna, méltóságteljes emberhez méltót, és a pontusi számkivetésbe, s az Ister melletti magányba sem jutott volna, vagy türelmesebben viselte volna el azt”.) JANKoviTs 2002, 147. 15
