Oldal 16 [16]
Ki volt Filiczki János
nus csak második-első a Duna mellett, Filiczki már második Ovidiusként első-első
a Száva mellett. És habár Filiczki a verseiben a Bodrogot és a Poprádot is megem¬
líti, azt kár volna a szemére vetni egy — bármily művelt is legyen! — német huma¬
nistának, ha hirtelen nem találná meg a térképen ezeket a folyókat, azt meg pláne
nem, hogy egy dicséretnek szánt költeményben inkább valami bővebb vízhozamú,
ismertebb folyót rendel a laudált költőhöz. A 16-17. századi német egyetemvárosok
perspektívájából nézve a feltámasztott Ovidius már a Száva mellett is eltévedve, félig
vakon botorkálna. De itt legalább kapaszkodhat Pliniusba! Viszont a Poprád mellett
újjászületett Ovidius még a fekete-tengeri száműzetéséből is száműzve érezné magát.
Így aztán a műértő olvasó előtt egy Ovidius-bőrbe bújtatott Filiczki elsősége a Poprád
mellett már inkább egy Janus-paródiának hatna, mintsem a költői mesterségben való
jártasság felmagasztalásának.
És a harmadik talán arra a szláv öntudatra utal, amellyel Filiczki Ad Sphettium
című versében találkozhatunk. Esetleg egy szójátékról van szó, amely így a S/avus
szóra emlékeztet. És így a Száva folyón keresztül végül is a szlávokhoz hozta el Ovi¬
diust a saját képében és tehetségében.
Kirchner — ha csak felszínesen is — de ismerhette az Orpheusz-Ovidius-Janus-pär¬
huzamot, hiszen Ovidiust biztos olvasott, márpedig a Duna mellé száműzött Ovidi¬
us saját szomorú sorsát Orpheuszéval összevetve ecseteli (Irist. 4.1.17; Pont. 2.9.53,
3.3.41; Ibis 600). Emellett Janus elégiáit is ismerhette, amelyből pedig megtudhatta,
hogy végül is Janus volt az, aki a babérkoszorús istennőket először vezette a Dunához.
Janus verseit olvashatta akár abban az 1522—1523-as bolognai kiadásban is, amely
a szerkesztő, Adrianus Wolphardus Janust dicsérő verseit is tartalmazta. Wolphardus
egyik költeménye szerint, amikor Plútó az alvilágból felpillantva meglátta Pannónia
legfőbb díszét, Janust — aki az északi városokban először honosította meg a múzsákat
-, Orpheuszt ismerte fel benne. És ha nem látná a mélyben maga körül, azt hin¬
né, sikerült az élők közé szöknie. Wolphardus Janusszal kapcsolatban a zransfero igét
használja, vagyis nem visszavezette a múzsákat, hanem ő az, aki először hozta át az
Alpokon túli pannon városokba. Wolphardus olvasatában tehát Janus nem második¬
Orpheusz az Alpokon túli területeken, hanem Orpheusz tükörképeként az első."
9» „Extulerat paulum Pluto caput impius orco, / Heu! quid opus facto, pro quid, ait, video! / Num se proripuit nostris e
sedibus Orpheus? / Huc repetitum iterum venit et Eurydicen? / Agnosco, similis quam Orphei est ille poeta, / Ianus,
Pannoniae gloria prima suae. / Ianus in Arctoas Latio qui transtulit urbes / Pegasides primus, Mopsopiumque melos. /
Quam Dryades gaudent circum, cultaeque Napaeae, / Exiliunt, quantus manat ab ore lepos! / Per Stygios latices iurarem
hunc Orphea, si non / Aspicerem hic nostris Orphea luminibus. / Eriperemque Deis, proprium nobisque dicarem, / Fratris
at exterrent tela trisulca mei”. Toth Istvan műfordításában: , Plutó kissé felnézett a lenti világból: / Jaj, mi a tenni¬
való, mi van a szemem előtt?! / Orpheusz jött netalán fel a mélyből tőlem a földre, / Hogy felszínre vigye ismét
Eurüdikét? / Ismerem: épp, mint Orpheusz, ugyanolyan ez a költő: / Janus, Pannonia legfőbb dísze, lehet; /
Janus, ki legelőször hozta az északi tájra / A múzsák seregét és Mopsus dalait; / Mennyire boldog a nimfahad, és
ujjongnak a múzsák, / S mennyi a kellem, amit költőnk ajka dalol: / Mérget vennék rá, hogy ez Orpheusz, hogyha
a mélyben / Nem látnám ugyanőt árnyak közt idelent. / Elhoznám az olümposzi istenek oldala mellől. / Ámde
a testvérem szigonya messzire tart". Analecta nova, szerk. ÁBEL, HEGEpűs 485; RMISZ, szerk. Ács, Jankovics,
K6szEcuy 1998, 496-497.
14