Oldal 15 [15]
Ki volt Filiczki János
kéziratban maradt, de mindettől függetlenül Filiczkinél is a visszatérésre helyezi a
hangsúlyt. Ahogy Ficino a levelében a múzsákat — Ovidiusra csak nagyon homályo¬
san utalva — a redigo igével vezetteti vissza Janusszal," úgy Kirchner viszont már magát
Ovidiust vezeti vissza a redeo igével. Visszavezeti, igaz, de nem abban az értelemben,
ahogy Ficino — Janus képében — Ovidiust. Mert a német költő , csak" a sírból vezeti
vissza, vagyis emeli ki Ovidiust. És a vers folytatása egyértelművé teszi, hogy Filiczki
nem visszahozta a római költő hamvait, költői tehetségét (veza) és szenvedélyét (fa¬
villa), hanem elhozta (zulisse) ezeket.
Azonban nem lehet nem észrevenni azt a játékot, ahogy Kirchner finoman meg¬
próbál úgy utalni a janusi reminiszcenciára, hogy azért költőnket ne kelljen megmé¬
rettetni a nagy előddel. Egy ilyen versenyben ugyanis nyilvánvalóan alulmaradna.
Ezért aztán nem is a Dunához, hanem a Szávához irányítja Filiczkit mint a feltá¬
madt, második Ovidiust. A hamvak talán a költő testi valójára utalnak, vagyis nem¬
csak Ovidius szelleméről van itt szó, hanem egy új költőről, vagy — ha úgy tetszik
— az újjászületett költőről. Így pedig a favi//a (parázs) kifejezés arra a hamu alatt izzó
parázsra utal, amelyből — mint Pannonii aura soli — végiil csak feltamadt az ovidiusi
tűz és tehetség. Nem mondhatni, hogy a 17. század elejére már oly nagy volna a tü¬
lekedés Pannónia folyóinak partjain, hogy a barbár költők szomjas múzsáinak úgy
kelljen helyet szorítani a tömegben. Azonban az elsőbbségért járó retorikai bókok
már mégiscsak kezdenek megkopni. A Janusnak odahajított ilyetén fizetség még a
csilingelő aranyforint hangján cseng, azonban Filiczkié már inkább csak egy rézgaras
tompa hangján kaffant. A Duna többszörösen is foglalt Orpheusz, Ovidius és Janus
után, így hát már csak a mellékfolyója, a Száva marad.
De miért pont a Szávára esett Kirchner választása? A Tisza például — amelyet
Ortelius Tibiscus fluvius piscosissimusnak nevez — igen tekintélyes folyó, és hivatalo¬
san még sokáig nem is foglalja le magának senki. Költőnknek persze se a Tiszä¬
hoz, se pedig Szlavóniához nem volt semmi köze. Három szempont is szóba jöhet a
Száva mellett.
Az első, hogy rímeljen a Janus-párhuzamra.
A második, hogy a marburgi professzor talán kimondottan a római provincia ér¬
telmében vett Pannoniäban gondolkodott. Plinius (Naz. hist. 3.147-148) pedig csupán
három folyót említ a területen: a Dunát, a Drávát és a Szávát. Mivel Janus miatt a
Duna és a Dráva is foglalt volt," csak a Száva maradt. Ebből a szempontból viszont
kimondottan felértékelődik Kirchner analógiája, hiszen míg Ovidiushoz képest Ja¬
7 JANKOVITS 2002, 146; MOLNÁR 2021a, 28-30.
Ezzel kapcsolatban lásd Janus két versét. A De se ipso című epigramma első sora így hangzik: i//e ego et haec cecini
Dravum generatus ad altum (én vagyok, fenséges Dráva szülötte, ki énekelte ezeket). JANI PANNoNni 2006, 175
(No. 280). A mäsik pedig a Guarino-panegyricus 651-655. sora: primus ego Eridani patrium de gurgite ad Histrum
/ Mnemonidas Phoebo ducam comitante sorores; / primus Nysaeos referam tibi, Drave, corymbos /ac viridi in ripa centum
sublime columnis / constituam templum... (mert én hívom először a Pó mellől a Dunához / Phoebus Apollót és vele a
Múzsák koszorúját, / én hozom át a Dráva vizéhez a nysai repkényt, / s én építek a partján száz oszloppal uralgó
/ templomot... Ford. Csorba Győző). JANI PANNoNrI 2018, 190.
8
13