Page 238 [238]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG MELY NYELVEK TARTOZNAK A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉGHEZ? A térség nyelveit három nagyobb csoportra lehet osztani: a nemzetközi szerepet betöltő közvetítő nyelvekre, amelyeket ernyőnyelveknek is nevezhetünk, mivel az emelkedett nyelvhasználati funkciókban, a hivatalos színtereken a vernakuláris népnyelvek fölött helyezkednek el évtizedekig vagy akár évszázadokig. Idetartozik a latin, az óegyházi szláv, a német, az orosz és az angol, valamint a kidolgozók szándéka szerint ebben a csoportban lenne a mesterséges nyelvek helye is, bár ezek eddig nem tudták beteljesíteni a nekik szánt nemzetektől független, széleskörű, egységteremtő szerepet. A második csoportot azok a nyelvek alkotják, amelyek hosszú, vitákkal telített, de végül sikeres nyelvtervezési folyamat során nemzetivé, majd a politikai változások következtében hivatalossá, illetve államnyelvvé váltak. Ezek a következők: cseh, szlovák, lengyel, ukrán, román, magyar, szerb, horvát, szlovén. Végül a harmadik csoportba azok a nyelvek sorolhatók, amelyek beszélőközösségei diaszpóra jellegűek, és az ún. területhez nem köthető (másképpen: területfüggetlen) típusba tartoznak. A kötet ezen belül a cigány nyelveket — a romanit és a beást, valamint a jiddist ismertette. Különleges helyet foglal el a ruszin nyelv, amely számos jellemzője miatt akár regionális hivatalos nyelv is lehet, sőt több országban az is, de amikor politikai oldalról közelítik meg ennek a nyelvnek a helyét és szerepét a nyelvek rendszerében, akkor — ukrán részről — az önállóság elutasításával találkozunk, és csak mint az ukrán egy nyelvjárása jelenik meg, miközben a különböző területeken többféle normatív változata is létrejött. Az egyes nyelvek bemutatásakor nem tértem ki a hangrendszertől a morfológián át a szintaxisig terjedő nyelvleírásokra, mivel ezeket számos szakkönyv tárgyalja részletesen. Ehelyett arra a folyamatra helyeztem a hangsúlyt, amelynek során a nyelvtervezők a változatos nyelvjárásokból felépítettek egy vagy több újat, amely idővel betölthette a sztenderd szerepét. A 19. század során létrejött normatív változatok az eredetihez képest még számos átalakuláson mentek át, sőt mennek át ma is, hiszen a nyelv változása folyamatos, eközben pedig egyre jobban igazodnak a nyelvközösség igényeihez. VÉGÜL: LÉTEZIK-E KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉR? Igen, létezik. Mindazok a sajátosságok, vagy akár a konfliktusforräsok, amelyek földrajzi és társadalomtörténeti szempontból közös gyökerekre nyúlnak vissza, a nyelvvel kapcsolatos tevékenységek bevonása nélkül nem tárhatók fel teljes + 236 +
