Seite 238 [238]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
MELY NYELVEK TARTOZNAK
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉGHEZ?
A térség nyelveit három nagyobb csoportra lehet osztani: a nemzetközi szerepet
betöltő közvetítő nyelvekre, amelyeket ernyőnyelveknek is nevezhetünk, mivel
az emelkedett nyelvhasználati funkciókban, a hivatalos színtereken a vernakuláris
népnyelvek fölött helyezkednek el évtizedekig vagy akár évszázadokig. Idetarto¬
zik a latin, az óegyházi szláv, a német, az orosz és az angol, valamint a kidolgozók
szándéka szerint ebben a csoportban lenne a mesterséges nyelvek helye is, bár
ezek eddig nem tudták beteljesíteni a nekik szánt nemzetektől független, széles¬
körű, egységteremtő szerepet. A második csoportot azok a nyelvek alkotják,
amelyek hosszú, vitákkal telített, de végül sikeres nyelvtervezési folyamat során
nemzetivé, majd a politikai változások következtében hivatalossá, illetve állam¬
nyelvvé váltak. Ezek a következők: cseh, szlovák, lengyel, ukrán, román, magyar,
szerb, horvát, szlovén. Végül a harmadik csoportba azok a nyelvek sorolhatók,
amelyek beszélőközösségei diaszpóra jellegűek, és az ún. területhez nem köthe¬
tő (másképpen: területfüggetlen) típusba tartoznak. A kötet ezen belül a cigány
nyelveket — a romanit és a beást, valamint a jiddist ismertette. Különleges helyet
foglal el a ruszin nyelv, amely számos jellemzője miatt akár regionális hivatalos
nyelv is lehet, sőt több országban az is, de amikor politikai oldalról közelítik meg
ennek a nyelvnek a helyét és szerepét a nyelvek rendszerében, akkor — ukrán
részről — az önállóság elutasításával találkozunk, és csak mint az ukrán egy
nyelvjárása jelenik meg, miközben a különböző területeken többféle normatív
változata is létrejött.
Az egyes nyelvek bemutatásakor nem tértem ki a hangrendszertől a morfoló¬
gián át a szintaxisig terjedő nyelvleírásokra, mivel ezeket számos szakkönyv
tárgyalja részletesen. Ehelyett arra a folyamatra helyeztem a hangsúlyt, amelynek
során a nyelvtervezők a változatos nyelvjárásokból felépítettek egy vagy több
újat, amely idővel betölthette a sztenderd szerepét. A 19. század során létrejött
normatív változatok az eredetihez képest még számos átalakuláson mentek át,
sőt mennek át ma is, hiszen a nyelv változása folyamatos, eközben pedig egyre
jobban igazodnak a nyelvközösség igényeihez.
VÉGÜL: LÉTEZIK-E KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉR?
Igen, létezik. Mindazok a sajátosságok, vagy akár a konfliktusforräsok, amelyek
földrajzi és társadalomtörténeti szempontból közös gyökerekre nyúlnak vissza,
a nyelvvel kapcsolatos tevékenységek bevonása nélkül nem tárhatók fel teljes
+ 236 +