Page 235 [235]
A TERULETFUGGETLENSEG ELLENTMONDASAI
telezett csoport Vilniusban jiddis kutatóintézetet alapított, amelynek egyik fő
feladata a kutatás mellett a nyelvmenedzselés volt. Akkoriban még a nyelv vala¬
melyik változatát körülbelül nyolcmilliöan beszeltek.?**
Történeti szempontból tehát tény az, hogy egy német nyelvterületen letelepe¬
dett vallási közösség felnémet alapú nyelve volt a jiddis. Elnevezése a zsidó nép¬
csoport német nevére utal. A jiddis azonban csak egyike a zsidó nép szétvándor¬
lása során létrejött számos nyelvnek. Szécsi József négy nagy csoportba osztja
ezeket a nyelvcsaládok szerint, így vannak afroázsai, indoeurópai — ide tartozik
a jiddis —, türk és egyéb (grúz) diaszpóranyelvek. Ezek ugyanahhoz a vallási kö¬
zösséghez kötődnek, de a vándorlás a letelepedés helyétől függően számos kon¬
taktusváltozatot, sőt önálló nyelvet is eredményezett, így a bemutatott jiddist
vagy a spanyol nyelvterületen kialakult ladinót. A jiddis különleges abból a
szempontból, hogy kialakulása ugyan egy meghatározott területhez kötődik, de
a történelmi helyzet, a keresztes háborúk óta tartó folyamatos üldöztetés számos
egyéb területre szórta szét a jiddis beszélőközösségét, ami a nyelv változataira is
kihatott, így az sok keverék elemet tartalmaz. Az európai területeken számos
nyelvvel kontaktusba került jiddist szakrális célokra, szent szövegek magyaráza¬
tára is használták a német, a szláv, a román és a magyar területeken egyaránt.
A jiddis tárgyalásakor hangsúlyos szerepet kapott a nyelvközösség története,
amit a kereszténnyé váló Európában a vándorlás, a hosszabb-rövidebb ideig
tartó letelepedés, majd a pogromok előli menekülés és a genocídium, végül az
asszimiláció mint a túlélés biztosítéka egyaránt jellemez. A területhez nem köt¬
hető nyelvek egyike, a jiddis léte, fennmaradása — még ha a veszélyeztetett nyel¬
vek közé tartozik is — ugyanakkor azt igazolja, hogy minden nyelv számára adott
a lehetőség arra, hogy a népnyelvi funkciókon túl más feladatokat is ellásson,
akár identitásszervező, -megtartó szerepe is legyen. A fentiek alapján kirajzoló¬
dó kép árnyalja a diglosszia fogalmát is, hiszen az eredeti, vitathatatlanul magas
presztízsű szakrális nyelv, a héber mellett mindig ott volt néhány másik beszélt
nyelv — kezdetben az arámi, később pedig ilyen lett a jiddis. Ezek a nyelvek helyet
találtak a közösség életében, a héber és az arámi szakrális nyelvként, írott nyelv¬
ként töltötte be sokáig az egyedüli emelkedett változat szerepét, a jiddis a köz¬
napi változat volt, ugyanakkor a szent szövegek szóbeli magyarázására is hasz¬
nálták. Számos kontaktusváltozata alakult ki attól függően, hogy hol élt a
közösség, mely nyelvek jelentették számára a megélhetéshez szükséges nyelvi
környezetet.
348 Komoróczi Géza: Jiddis és héber, in Komoróczi Géza: A zsidók története Magyarországon II.
1849-től a jelenkorig, Pozsony, Kalligram, 2012, 295—300.
+ 233 +