Page 227 [227]
A TERULETFUGGETLENSEG ELLENTMONDASAI
építve, a regionalitásból, a sokféle kodifikációs kezdeményezésből kiindulva, azok
eredményeit elismerve a nyelvi pluralizmusra építő nyelvtervezést szorgalmaz.
Jó volna, ha az írott romani nyelv használói magukévá tudnák tenni azt a gondolatot,
hogy különböző kontextusokban a nyelv különböző formái használhatóak, valamint,
hogy a kodifikáció nem merev, nem egy bizonyos standardhoz való lojalitást jelképez,
hanem rugalmas is lehet és elsősorban a gyakorlati kommunikáció céljait szolgálhat.
A kollektív nyelvi tulajdonjog fogalmába így nemcsak egyetlen nyelvi változat, hanem
a nyelvváltozatok hálózata is bele fog férni. Ez a hozzáállás megfelel a romanit beszé¬
lők sajátos helyzetének, hiszen egy olyan transznacionális kisebbségről van szó, amely
szétszórtan él a különböző országokban, így kulturális léte és közélete is regionális
szintű és központú."
A tanulmányban szorgalmazott nyitottságot, a sokféleség elfogadását maguk az
egyes államokban élő népcsoportok saját törekvései is alátámasztani látszanak,
de nem valószínű, hogy minden nyelvi csoportnak van olyan belső igénye, hogy
megteremtse a saját írásbeliségét. Hegyi Ildikó két magyarországi, általános is¬
kolásoknak írott romani nyelvű tankönyvet elemző kritikája kapcsán egy másik
út lehetősége rajzolódik ki, ami sok tekintetben megfelel a nyelvi térség hagyo¬
manyainak.*” Hangsúlyozza, hogy egyelőre, a közös sztenderd hiányában min¬
denkinek a saját nyelvváltozata a legértékesebb, még ha nem a leginkább kidol¬
gozott is. Véleménye szerint a magyarországi romani cigányság számára a vlah
csoportba tartozó lovári lehetne a közös nyelvi norma, mivel több értelmiséginek
ez az anyanyelvváltozata, emellett a romani érettségi vizsga és a nyelvvizsga
nyelve is ez a változat. Voltaképpen a lovári mint írott, kodifikált változat, létezik
is. Megfontolandó ez az érvelés, még ha a közösség fenntartásokkal fogadná is.
Minden nyelv normatív változata a nyelvjárásokból nőtt ki, amelyekhez a beszé¬
lők érthető okokból ragaszkodnak, és éppen a romani nyelven belüli változatos¬
ság, sokféleség miatt nem valószínű, hogy olyan sztenderd fog létrejönni, mint
a nemzeti nyelvek esetében a 19. században.
A sokféleség miatt érdemes megemlíteni a cigány közösségek egy másik, ke¬
vésbé elterjedt, nem ind, hanem latin eredetű nyelvét, a beást (más elnevezéssel
oláh, román cigány), amelynek az írásbeliségét az 1990-es évektől kezdték el
fejleszteni. Jóval kevesebben beszélik, mint a romani változatait, a nyelvcsere is
3% Yaron Matras: A romani jövője: a nyelvi pluralizmus politikája felé, ford. Kuti Judit, in Bartha
Csilla (szerk.): Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében, Budapest, Nemzeti Tan¬
könyvkiadó, 2007, 128—146.
325 Hegyi Ildikó: A nyelvi norma kérdése és az oktatás nyelve: összefüggések és dilemmák, Iskola¬
kultura, XXIL. évf., 2012/10, 117-121.
+ 225 +