Seite 224 [224]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
A fejezet elején feltett kérdések alapján a cigány nyelvekről elmondható, hogy
sehol sem tartoznak a hivatalos nyelvek közé, azonban tizenhat európai ország,
az összes kelet-közép-európai állam, valamint Ausztria, Bosznia-Hercegovina,
Finnország, Hollandia, Montenegro, Norvégia és Svédország elismeri kisebbsé¬
gi nyelvként, és több országban megjelenik választható, tanított nyelvként is az
iskolákban, amint azt a kartában foglalt jogok lehetővé teszik. A jogok azonban
de jure és de facto eltérnek, az államok nyelvi és kulturális integráció címén
inkább az asszimilációt szorgalmazzák. Ugyancsak általános jellemző a kétnyel¬
vűség valamilyen foka és minősége, valamint a felcserélő kétnyelvűség és a
nyelvi asszimilációra való hajlandóság. Tipikusnak tekinthető a befogadó ország
nyelvéből, különösképpen a szókincsből származó és kisebb mértékben a mor¬
fológiai kölcsönelemek átvétele. Ezek alapján szűkebb csoportok jönnek létre,
például a német nyelvterületen a szintó, vagy az egyre több magyar elemet tar¬
talmazó romungró.
A cigány népcsoportok számos országban élnek. Sem földrajzi, sem történel¬
mi-politikai szempontból nem lehet pontosan meghatározni az életterüket,
létszámukat részben azért, mert sok országban még ma is vándorló életmódot
folytatnak, a népszámláláskor pedig nem biztos, hogy a saját közösségüket jelö¬
lik meg a nemzetiségi és nyelvi hovatartozást firtató kérdésre adott válaszukban,
amint erre Kontra Miklós is felhívta a figyelmet magyarországi vonatkozásban.
Nyelvük kidolgozottságának fontos jellemzője, hogy számos kontaktusválto¬
zatban létezik, és nincs közös sztenderd változata. Ez utóbbi tény nem jelenti azt,
hogy ne lennének a normatív változat létrehozását szorgalmazó kezdeményezé¬
sek, de a sztenderd nyelvváltozat létezésének, működésének az alapja a nyelvkö¬
zösség egyetértése, valamint egy ezzel megbízott csoport által kompromisszumok
árán létrehozott, nyelvjárások feletti változat elfogadása. Ez a széleskörű elfoga¬
dás hiányzik, ugyanakkor a sokféleség miatt felvetődik a kérdés, hogy nem inkább
a többközpontú nyelvek - például a német vagy akár a ruszin — példáját kellene
követni, és a nyelvhasználati változatosságnak megfelelő, több normatív válto¬
zatot is megalkotni.
Az Európában honos cigány nyelvek beszélői elsődlegesen a romani dialek¬
tuscsoporthoz tartoznak, amely tovább tagolható négy nagyobb (balkáni, vlah,
centrális, északi) és számos kisebb csoportra. Mindegyiket más-más hatás érte
hosszabb időn keresztül: a balkánira a görög és a török, a vlahra a román, a
centrálisra a nyugati szláv nyelvek, a német és magyar, az északira a keleti szláv,
a német és a finn hatott. Kelet-Közép-Európa országaiban a vlah csoportból a
lovári és a kelderás, a centrális kelet- és nyugatszlovák romani, a vend és
s 222 "