Page 209 [209]
OCR
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden.”3™ Ezt akkor fogalmazta meg Herder, amikor II. József a latin helyett a németet jelölte ki a Habsburg Birodalom hivatalos nyelvének, és amikor már a kelet-közép-európai értelmiség is megismerkedett a francia nemzeteszmével. Érthető, hogy a hatás, amit ez a mondat kiváltott, meghatározta a magyar nyelvalakítás következő korszakát. A nemzeti ébredés idején elemi erővel hatott az a jövendölés, hogy a magyar nyelv akár el is tűnhet. Ez mind a korpusztervezésnek, mind a státusztervezésnek nagy lendületet adott, a szépirodalomban ugyanakkor megjelenik a nemzethalál-vízió. Mai fogalmaink szerint Herder lényegében a beszélőik számára szükségtelenné váló nyelveket elérő , nyelvhalál" lehetőségét körvonalazta. A 18. század utolsó évtizedétől kezdve egymás után jelentek meg a röpiratok, versek, amelyeknek fő mondanivalója a magyar nyelv fontosságának tudatosítása, a nyelvalakítás, valamint a nyelvi norma elterjesztésének feladatai. Ezek közül egy kevéssé ismertet, Decsy Sámuel Pannoniai Fénix avagy hamvából feltámadott magyar nyelv (Bécs, 1790) című munkáját emeljük itt ki, amelyben a magyar nyelv mint oktatási kérdés és mint a társadalmi fejlődés feltétele jelenik meg. Decsy úgy vélte, elérkezett az idő, hogy a magyarok nyelve is megjelenjen hivatalosan az államigazgatás, az oktatás és a tudomány színterein, felváltva az erre alkalmatlanná, nehézkessé vált latint. Az együtt élő nyelvekhez való viszonyulás az ő számára mindenekelőtt politikai kérdésként fogalmazódott meg. Meglehetősen túlfűtött véleménye szerint a Magyarország területén élő minden népnek, ha magát magyarnak nevezi, tudnia kell magyarul, hiszen egy államban csak egy nyelvközösség tagjai élhetnek. Éppen ezért a nem magyar iskolákba magyar tanítókat, a más etnikumú falvakba magyar lelkipásztorokat küldene, így az ő segítségükkel húsz-harminc év elteltével mindannyian , fájdalommentesen" magyarrá válhatnának. Ez az asszimilálásra utaló gondolat a századfordulón még nem tekinthető tipikusnak, de később, a 19. század második felében már igen határozott körvonalakat kapott, amikor magyar oldalról a homogenizáló ideológiák, a nemzetiségek oldaláról pedig az elszakadásra, a saját állam megteremtésére törekvő irányzatok ütköztek meg egymással. 304 Magyarul: , A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, és századok múltán talán a nyelvüket is alig lehet majd felfedezni.” Johann Gottfried Herder, Werke, Band III/1, Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit, [1791] herausgegeben von Wolfgang Pross, Carl Hanser Verlag, München, 2002, 633. Idézi: Hites Sandor: Kazinczy és a nyelvhaläl, Kisebbségkutatäs, XVIII. évf., 2009/3, 594-595. s 207 ¢
