Seite 209 [209]
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR
und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden.”3™ Ezt
akkor fogalmazta meg Herder, amikor II. József a latin helyett a németet jelölte
ki a Habsburg Birodalom hivatalos nyelvének, és amikor már a kelet-közép-eu¬
rópai értelmiség is megismerkedett a francia nemzeteszmével.
Érthető, hogy a hatás, amit ez a mondat kiváltott, meghatározta a magyar
nyelvalakítás következő korszakát. A nemzeti ébredés idején elemi erővel hatott
az a jövendölés, hogy a magyar nyelv akár el is tűnhet. Ez mind a korpuszterve¬
zésnek, mind a státusztervezésnek nagy lendületet adott, a szépirodalomban
ugyanakkor megjelenik a nemzethalál-vízió. Mai fogalmaink szerint Herder
lényegében a beszélőik számára szükségtelenné váló nyelveket elérő , nyelvhalál"
lehetőségét körvonalazta.
A 18. század utolsó évtizedétől kezdve egymás után jelentek meg a röpiratok,
versek, amelyeknek fő mondanivalója a magyar nyelv fontosságának tudatosítá¬
sa, a nyelvalakítás, valamint a nyelvi norma elterjesztésének feladatai. Ezek közül
egy kevéssé ismertet, Decsy Sámuel Pannoniai Fénix avagy hamvából feltámadott
magyar nyelv (Bécs, 1790) című munkáját emeljük itt ki, amelyben a magyar
nyelv mint oktatási kérdés és mint a társadalmi fejlődés feltétele jelenik meg.
Decsy úgy vélte, elérkezett az idő, hogy a magyarok nyelve is megjelenjen hiva¬
talosan az államigazgatás, az oktatás és a tudomány színterein, felváltva az erre
alkalmatlanná, nehézkessé vált latint. Az együtt élő nyelvekhez való viszonyulás
az ő számára mindenekelőtt politikai kérdésként fogalmazódott meg. Meglehe¬
tősen túlfűtött véleménye szerint a Magyarország területén élő minden népnek,
ha magát magyarnak nevezi, tudnia kell magyarul, hiszen egy államban csak egy
nyelvközösség tagjai élhetnek. Éppen ezért a nem magyar iskolákba magyar
tanítókat, a más etnikumú falvakba magyar lelkipásztorokat küldene, így az ő
segítségükkel húsz-harminc év elteltével mindannyian , fájdalommentesen"
magyarrá válhatnának. Ez az asszimilálásra utaló gondolat a századfordulón
még nem tekinthető tipikusnak, de később, a 19. század második felében már
igen határozott körvonalakat kapott, amikor magyar oldalról a homogenizáló
ideológiák, a nemzetiségek oldaláról pedig az elszakadásra, a saját állam megte¬
remtésére törekvő irányzatok ütköztek meg egymással.
304 Magyarul: , A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része most szlávok, néme¬
tek, románok és más népek közé vannak beékelve, és századok múltán talán a nyelvüket is alig
lehet majd felfedezni.” Johann Gottfried Herder, Werke, Band III/1, Ideen zur Philosophie der
Geschichte der Menschheit, [1791] herausgegeben von Wolfgang Pross, Carl Hanser Verlag,
München, 2002, 633. Idézi: Hites Sandor: Kazinczy és a nyelvhaläl, Kisebbségkutatäs, XVIII.
évf., 2009/3, 594-595.
s 207 ¢