Oldal 205 [205]
OCR
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR A MAGYAR NYELVŰ IRODALOM A REFORMÁCIÓ KORÁBAN A 16. század az anyanyelvű irodalom kibontakozását hozta el a magyar kultúra számára. A korábbi századokból fennmaradt nyelvemlékek (pl. Halotti beszéd, Ómagyar Mária-siralom, Jókai-kódex, a Huszita Biblia, a kétnyelvű szójegyzékek) akkor még nem voltak ismertek, az ősi hagyományokat hordozó népköltészeti alkotások pedig az egyszerű, írástudatlan nép szellemi kincsét jelentették. A késő reneszánsz és reformáció idején viszont mind nagyobb számban jelentek meg az anyanyelvű szépírók és szakírók, akik bebizonyították, hogy a magyar nyelv is alkalmas a gondolatok, érzések írásbeli megjelenítésére vagy akár a tudomány eredményeinek rögzítésére. Janus Pannonius a 15. században még latinul írt, a Mátyás király udvarában vendégeskedő itáliai humanisták, Antonio Bonfini és Galeotto Marzio ugyancsak ezen a nyelven írták krónikáikat, Werbőczy István alapvető munkája, a Tripartitum (1514) szintén először latinul jelent meg. A 16-17. századi szépírók: Balassi Bálint, Bornemisza Péter, Heltai Gáspár, Tinódi Sebestyén, Zrínyi Miklós és mások azonban már magyarul alkottak, sőt a legtöbben klasszikus műveket is fordítottak. A fennmaradt kódexek tanúsága szerint a kancellárián, valamint a kolostorokban készült munkákban a szövegek egésze természetesen még a szerző vagy a másoló nyelvjárási sajátosságait hordozza. A könyvnyomtatás elterjedése, amely főként a keleti országrészhez kötődött (pl. Debrecen, Kolozsvár), szintén hozzájárult az írott nyelvváltozat formálódásához. Lassan kirajzolódtak a későbbi sztenderd változat körvonalai is, amelynek alapja az északkeleti-keleti területeken használt és a nyelvjárások fölé emelt nyelvváltozat lett. A sztenderd változat létrejöttének egyik fontos feltétele a nyelvi kiegyenlítődés, aminek érdekes példáját láthattuk a szlovén és a szlovák nyelv normatív változatainak áttekintésekor is. A 16. században kezdődött meg a magyar nyelv belső felfedezése, megszülettek az első latin, majd magyar nyelvű nyelvleírások. Jelenlegi tudomásunk szerint Sylvester János Grammatica Hungarolatina (1539) című könyve jelent meg elsőként," majd ezt követően számos grammatika és szótár látott napvilágot. Az a tény pedig, hogy a magyar nyelv dialektusai kölcsönösen érthetők egymás beszélői számára, jelentősen megkönnyítette a sztenderdizációt és a kodifikációt. A század utolsó évtizedében, 1590-ben jelent meg az első teljes protestáns Biblia-fordítás, Károli Gáspár munkája, amely a nyomtatás helyéről 301 Vannak feltételezések arra vonatkozóan, hogy Janus Pannonius is írt latin-magyar grammatikát. Azonban maga a mű, ha létezett is, eltűnt. A reneszánsz filológia e tárgyú eredményeit foglalja össze Bartók István Janus Pannonius és a magyar grammatikai irodalom c. tanulmánya, in Bartók Istvan — Jankovits László — Kecskeméti Gábor (szerk.): Humanista műveltség Pannóniában, Pécs, Pécsi Tudomanyegyetem, 2000, 97-113. + 203 +
