Ezeknek a műveknek a megjelenésével, a régió többi nemzeti nyelvéhez képest
néhány évtizedes késéssel lezárult a román korpusztervezési folyamat is, a stá¬
tustervezés azonban akkor kezdett határozottabb irányba fordulni, amikor
megfogalmazódott a román nép önállósulási igénye, illetve az erdélyi románok
egyesülési szándéka a Kárpátokon túli, moldovai és havasalföldi románsággal.
Ez 1918-ban meg is valósult.
A románság először a Supplex Libellus Valachorum (1791) című kiáltványban
fogalmazta meg nemzeti egyenjogúsításának igényét, miután a ,három nemzet
uniójából" (szászok, székelyek, magyarok) kihagyták. Ebben a dokumentumban
már megjelentek a státustervezésre utaló jelek, például a román helységnevek
szerepeltetésének igénye, ?" de ezen túl még nem voltak további nyelvhasználati
követeléseik, és ekkor a korpusztervezés is csak az első lépéseknél tartott. Az
Erdélyi Iskola hatása érvényesült több nemzedéken át a román nyelv társadalmi
elismertetésének folyamatában -— például Gheorghe Lazár megteremtette a román
nyelvű felsőoktatást (1818), ami a szaknyelvi kompetenciák kiteljesedése mellett
a nemzeti öntudat fontos bástyája, és a státustervezés egyik jelképe lett.
A modern román nyelvet elsősorban a francia átvételek gazdagították. Ennek
a mértéke olyan nagy volt, hogy a kevésbé művelt, alacsony iskolázottságú és a
normatívtól eltérő valamelyik nyelvváltozatot használó néprétegek számára a
sajtó vagy a szépirodalom elolvasása is jelentős akadályokba ütközött.