NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
Az első átfogó grammatika, amely a román nyelvet a klasszikus latin és a dák
utódjának tekintette, 1780-ban, Bécsben jelent meg Micu Klein tollából:
Ebben az addig használt cirill írás helyett a román nyelv sajátosságainak job¬
ban megfelelő latin bevezetését javasolta. A nyelvkérdés addigra a románok
számárais politikai jelentőségűvé vált, bár a nyelvtervezésnek ez az első szakasza
még a korpusztervezésre, a grafizáció kialakítására összpontosított. A munka
bonyolultságát mutatja, hogy 1780 és 1881 között 43 féle etimológiai és fonetikai
írásvariációt javasoltak és alkalmaztak a különféle kiadványok.?" Érdekesség,
hogy a többi kelet-közép-európai nyelvhez hasonlóan a román írásrendszerben
is megjelennek a mellékjelek a latintól eltérő magánhangzók és mássalhangzók
jelzésére — ezek egy része csak itt van meg, így az á (román) í a (cinta), amelyek
a románban is a keleti szláv nyelvekben meglévő, hátulképzett hangokat jelölnek.
Az első, ma is korszerűnek tekinthető román nyelvtan (Temeiurile gramaticei
románesti) 1812-ben Budán jelent meg Ion Budai-Deleanu tollából. Ennek to¬
vábbgondolása és rögzítése Ion Heliade Rádulescu nevéhez fűződik: román
290 Murvai: Román nyelvtudomány, 288.