Page 186 [186]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG csak külön horvát és szerb nyelv." A középutat képviseli egyebek között Vladislav Sotirovié Vilniusban megjelent cikke," amelyben a szerző megvilágítja a szerbhorvát / horvát-szerb nyelvet mint terminust és mint nyelvtörténeti lehetőséget, amit egy szerb (Vuk Karadzió) és egy horvát származású (Ljudevit Gaj), a közös szláv eszmében hívő értelmiségi alkotott meg a 19. század közepén. Karadzié nyelvészeti elképzeléseit dicsérték egyes horvát tudósok is, mégpedig azok, akik szeme előtt egy közös, független délszláv állam elképzelése lebegett, amely majd a szerbek és a horvátok együttműködésén fog alapulni. A két legnagyobb délszláv nép politikai együttműködését — az ideológiai koncepción túl — a közös , horvát-szerb" irodalmi nyelv is hivatva volt szolgálni, amelynek az alapjait úgymond Vuk Stefanovié Karadzié rakta le. Ezzel szemben a valóság az, hogy Karadzié nem a , horvát-szerb", hanem a szerb irodalmi nyelv alapjait rakta le, és sosem gondolta, hogy a szerb és a horvát egységes nyelv lenne, hanem világosan kifejtette, hogy a szerb és a horvát két külön etnolingvisztikai entitás. A horvátokra nem a szerb Karadzié tukmálta rá, hanem a horvát illiristák, akik átvették a tőle megalkotott szerb irodalmi nyelvi modellt, és azt a háromnyelvű horvát nemzet irodalmi nyelvévé tették." A fentiek kapcsán röviden szólnunk kell az illirizmusról is. Ennek az ideológiának a gyökerei a 15—16. századig nyúlnak vissza, amikor az illíreket néhány humanista tudós (pl. Enea Silvio Piccolomini) azonosnak tekintette a szláv népekkel. Az illirizmus mint nemzeti és nyelvi mozgalom elindítója azonban az apai ágon német és francia, anyai ágon pedig német Ljudevit Gaj volt, aki mélyen hitt az illír-délszláv kontinuitás elméletében és abban, hogy a vezető szerepet a nemzeti újjászületésben a szerbeknek és a horvátoknak közösen kell betölteniük. Életútjának figyelemre méltó eleme, hogy Pesten megismerkedett a pánszláv ideológia két jelentős szlovák képviselőjével, Jan Kollárral és Pavol Jozef Safarikkal, akik révén megismerte a szláv összetartozás elméletét.?7? A 19. század harmincas éveiben több meghatározó mű is megjelent, így Gaj helyesírási reformtervezete, amit a teljes délszláv népességnek ajánlott (1830), egy közjogi munka, valamint egy az illírek politikai céljait 26° Eugenija Bari¢ et al.: Hrvatski jezicni savjetnik, Zagreb, Institut za hrvatski jezik i jezikoslovije — Pergamena — Skolske novine, 1999, 9. Idézi: Keith Langston — Anita Peti-Stanti¢: Language Planning and National Identity in Croatia, Palgrave Macmillan, 2014, 7. 270 Vladislav B. Sotirovi¢: Jeziki pismo kao faktori nacionalnog odredenja Hrvata i Srba u XIX. veku, Slavistica Vilnensis, vol. 52, 2002/2, 39-48. https://www.zurnalai.vu.lt/slavistica-vilnensis/article/ view/26840#:~:text=https%3A//www.zurnalai.vu.lt/slavistica%2Dvilnensis/article/view/26840 (Letöltés: 2023. március 28.) 271 A cikk magyar nyelvű összefoglalója: Zoltán András: A nyelv és az írás szerepe a XIX. századi horvát és szerb nemzeti újjászületésben, Kisebbségkutatás, XIII. évf., 2004/2, 294—295. 272 Sokcsevits: Horvátország a 7. századtól, 306. s 184 +
