OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI son irodalmi nyelvet hozzon létre. [...] Később maguk az illír-mozgalom élharcosai is belátták, hogy ez illúzió, ekkor már csak a horvátokat és a szerbeket tekintették egy népnek, és az egy nép -— egy nyelv" elgondolásból kiindulva az ő számukra kívántak egységes irodalmi nyelvet meghatározni, elfogadni, majd kodifikálni". A horvát-magyar történelmi kapcsolatok, a perszonálunió, a sok évszázados együttélés kiegyensúlyozottságát a nemzeti nyelveknek a nemzeti önállóság szimbólumaként való megjelenése törte meg. A magyar hivatalos nyelv elismertetésére irányuló törekvések a nemzetiségeket is érintették oly módon, hogy az oktatás egyes szintjein, majd a hivatali és egyházi ügyintézésben is megjelent a magyar nyelv - az addig használt latin, illetve a helyi nyelv mellett (a szándékok szerint persze helyettük). A horvátok már az első olyan országgyűlésen is felléptek ez ellen, ahol a nyelvkérdés szóba került: ez az 1790/91-es országgyűlés volt, amelyre a horvát és szlavón megyék benyújtották a latin megtartása mellett érvelő Declaratio-jukat. Ettől kezdve változott meg az addigi — mindenki számára idegen — hivatalos nyelv (latin, német) és a birodalom területén használt nemzeti nyelvek egyensúlya, valamint kezdődött el az a nyelvtervezési folyamat, ami a mai hivatalos és államnyelvekhez vezetett. A horvát területeken a zágrábi sabor döntése nyomán 1827-ben választható iskolai tantárgy lett a magyar — miközben a többi nemzetiség iskoláiban ekkor már kötelező volt, majd 1831-ben a horvát megyék is kötelezővé tették. Először az 1832-36-ban tartott országgyűlésen éleződött ki a vita: a magyar képviselők Magyarország hivatalos nyelveként a magyart próbálták elfogadtatni a nemzetiségekkel és a Habsburg uralkodóval, a horvátok azonban - éppen a több évszázados különleges (autonóm) státusuk miatt — a mindenki számára idegen latin mellett érveltek, de sikertelenül. Addigra már a latint Európa-szerte elavultnak tekintették, és a helyét egy élő nyelvvel töltötték be, így a többi nemzetiség sem osztotta a horvátok javaslatát. A korszakra jellemző, egymástól eltérő és egymás ellenében is működő nyelvi törekvések azt mutatták, hogy a latin mellett — amelyet a horvát nemesség önvédelemből tartott meg hivatalosként, megjelent a horvát hivatalos nyelv igénye is. Janko Draskovié gróf, az illír eszmék elkötelezett hivekent egy politikai esszeben (Disertacija iliti razgovor. Darovan gospodi poklisarom zakonskim i buducem zakonotvorcem kraljevinah nasih za buducu Dietu ugarsku odaslanem, 1832)" foglalta össze az önálló horvát célokat, példaként ajánlva honfitársainak a magyar korpusz- és státustervezési munkát, és 262 Nyomárkay: Nyelveink múltja és jelene, 46. 263 A műről horvátul a Matica hrvatska oldalán olvasható Niksa Stanéié: Disertacija grofa Janka Draskoviéa iz 1832. godine: samostalnost i cjelovitost Hrvatske, jezik i identitet, kulturna standardizacija i konzervativna modernizacija c. tanulmanya, 2007. http://www.matica.hr/ kolo/306/ (Letöltés: 2023. március 29.) * 181 ¢