Az ukrán és vele együtt a belorusz nyelv a 13-15. század között vált ki közös,
ún. ősszláv nyelvből és kezdte meg önálló életét — persze továbbra is sok szállal
kötődött a harmadik keleti szláv nyelvhez, az oroszhoz, ami a nyelvi tervezés
egyes jegyeire is kihatott. A szoros kötődés és a nyelvi hasonlóság az északi szláv
dialektuskontinuum vonalán elfoglalt szomszédos helyük miatt természetes,
ugyanakkor mindhárman külön-külön államalkotó nyelvként határozzák meg a
sajátjukat, külön szótárakkal, nyelvleírással és kodifikált nyelvi normával ren¬
delkeznek. A 2022. évi Ethnologue adatbázis szerint az ukrán elsőnyelvi beszélők
száma 27 millió, másodnyelvként pedig még közel hatmillióan használják. Uk¬
rajnában államalkotó nép és államnyelv az ukrán, a kelet-közép-európai orszá¬
gokban pedig -— Szlovénia kivételével — elismert nyelvi és etnikai kisebbség.
A keleti egyház kötelékébe tartozó nyelvek és kultúrák esetében az óegyházi
szláv nyelv töltötte be a formális közlések szerepét, valamint ezt használták az
egyházi oktatásban. Emellett azonban párhuzamosan több keleti szláv nyelvjárás
is létezett, amelyeknek mind szóban, mind írásban megvolt a szerepük a hétköz¬
napi szituációkban. Korai, ún. óukrán nyelvemlékek is fennmaradtak ebből a
korból. Ezek cirill betűs, a helyi közigazgatásra utaló dokumentumok, illetve
magánokiratok: adóslevelek, végrendeletek.?§
A keleti szláv lett a Litván Nagyfejedelemség hivatalos, adminisztratív nyelve,
mivel ez a népesség alkotta a többséget, , mégpedig egy olyan kompromisszumos
ukrán-fehérorosz nyelvváltozat, amely a litvániai keleti szlávok nyelvjárásainak
közös vonásait helyezte előtérbe, míg a speciálisan fehérorosz és a speciálisan
ukrán vonásokat háttérbe szorította".?? A hivatalos dokumentumok mellett a
16. századra a szépirodalom és a hitvitázó irodalom is létrejött az ún. ruska mova
nyelvváltozaton. Ennek a korai, a népnyelveken alapuló sztenderd változatnak a
kibontakozását és elterjedését erősen megnehezítette a nagypolitika, aminek
következtében az ukrán nyelvterület nyugati része a lengyel, keleti része pedig
az orosz birodalom és nyelv hatása alá került.
A modern ukrán nyelv megteremtőjének Ivan Kotljarevskyt tartják, akinek
két műve, egy humoros Aeneis átirat (1794) és a délkeleti nyelvjárásban írt
Natalka-Poltavka című színműve indította útjára az ukrán irodalmat, ami a 19.
század első felében, Taras Sevcsenko verseiben teljesedett ki.
2388 Zoltan Andras: Ukrajna nyelvi helyzete, Kisebbségkutatds, IX. évf., 2010/4, 594-595.
28° Zoltan Andras — Bárányné Komári Erzsébet: Az ukrän nyelvmüveles, in Balazs Géza — Dede
Éva (szerk.): Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövője, Budapest,
Inter Kht. - PRAE.HU, 2008, 369.