Oldal 164 [164]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG 24. kép. Antoni Krynski grammatikdjanak cimlapja. A lengyel nyelvű irodalmi-kulturális és tudományos életnek és a nyelvi öntudatnak a mottója lehetne a lengyel irodalom atyjának tekintett Mikotaj Rej (1505— 1569) hires sora, amely szerint ,, Nyelviink van, a lengyel nem kacsa-liba tajsz6”.**® Ennek a sornak különös fontossága van a lengyel történelem ismeretében. Háromszor is szétosztották, és bár nem tiltották be a nyelv használatát, a belső társadalmi ellenállás egyik formája itt is a nyelv megtartása lett. Erős nyelvi identitás nélkül valószínűleg jelentős mértékű beolvadás következett volna be a szétszabdalt országban. A lengyel nyelv létezése egy bonyolult, több országra is kiterjedő társadalmi szerkezetben és a belső megosztottság ellenére sem alakult olyan rosszul, ahogy felszínesen számítani lehetne rá. Karel Horálek??" szlavisztikai tankönyvében megállapítja, hogy a 18. századi társadalmi fordulatok nem viselték meg a nyelvet: sAzokban az években, amikor más szláv irodalmi nyelvek alapjaikban változnak vagy egyáltalán csak formálódnak, a lengyel irodalmi nyelvnek a nyelvtani és szótári irodalmi munka felélénkülése figyelhető meg." 226 Uo. 227 Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba, 328. s 162 "
