Seite 152 [152]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG területei is erőre kaptak: Jungmann, aki költőként is ismert volt, irodalomtörténetet irt Historie literatury ceské cimmel (1825), a brndéi egyetem korábbi névadója (ma Masaryk nevét viseli), a természettudós Jan Evangelista Purkyné pedig a magyar Bessenyei Györgyhöz hasonló gondolatokat fogalmazott meg arról, hogy a cseh nemzeti nyelv elengedhetetlen a cseh tudományosság felépítéséhez. A fentiek alapján elmondható, hogy a cseh irodalmi és tudományos nyelv a 19. század közepén már készen állt a modern nemzeti nyelv feladatainak ellátására, a század végére pedig befejeződött a kodifikáció, amikor 1902-ben megjelent a hivatalos helyesírási szabályzat is. Az írott, irodalmi nyelvi és a beszélt nyelvi norma azonban ekkor még meglehetősen távol volt egymástól. A kétféle változat közeledése, majd az egységesedés valójában csak az 1930-as években, a Prágai Nyelvészkör funkcionalista felfogásának és a nyelvtervezést folytató, azt beteljesítő tevékenységének köszönhetően valósult meg. A szlovák irodalmi nyelv létrejötte A szlovák nyelv a szláv nyelvek nyugati ágához tartozik, és dialektuskontinuumot alkot a cseh és a lengyel nyelvvel." Ez a kapcsolati háló egészen addig nem okozott konfliktust a térségben, ameddig a nemzeti önállóság, ezzel együtt a nemzeti nyelv létrehozásának az igénye fel nem merült. Sőt, volt olyan időszak is, amikor a szlávok összetartozását hirdető pánszláv ideológia kapcsán az egyes nyelvek közelítése is megfogalmazódott. Jelenleg az északi nyelvjárási összefonódás egyik pontján helyezkedik el Szlovákia államnyelve, az Ausbau típusú szlovák nyelv, amelynek több mint ötmillió anyanyelvi beszélője van, ebből 4,5 millióan az anyaországban, közel 400 ezren a szomszédos Csehországban élnek, de a közép- és újkori migráció eredményeképpen délre húzódó népcsoportok leszármazottai megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában is, a tengerentúlon pedig a kivándorlók utódai. A szlovák nyelvterületen kívül élők közös jellemzője a sztenderd szlovák nyelv egyre csökkenő ismerete, a nyelvjárási hagyományok tovább élése, valamint a nagymértékű nyelvcsere. 201 A téma legteljesebb áttekintése: Mira Nábélková: The Czech-Slovak Communicative and Dialect Continuum: With and Without a Border, in Tomasz Kamusella et al. (eds.): The Palgrave Handbook of Slavic Languages, Identities and Borders, Houndmills, Basingstoke, Palgrave Macmillan, 2016, 140-184. * 150 +
