Seite 150 [150]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG többi, korábban meghatározóan protestáns kultúrájú népeinek és nyelveinek, például a szlovénnak az esetében is. A fenti képet azonban jelentősen árnyalja az a tény, hogy Csehország területén a 12. század óta él német ajkú népesség. A középkori közép-európai országokhoz hasonlóan itt is jellemző volt az együtt élő lakosság spontán kétnyelvűsége, emellett az évszázados együttélés során kialakultak német többségű települések, kisebb régiók is. A két nyelv hordozta eszmék ideális találkozási pontja lett a protestantizmus, viszont a megváltozott társadalmi viszonyok között, a katolikus és ugyancsak német nyelvű Habsburgok uralkodása idején a cseh háttérbe szorult a némettel szemben. Ezt erősítette még, hogy a városiasodással, a német iparosok számának növekedésével hosszú időre felborult az egyensúly a két nyelv között, és a németek által is lakott területeken, a városokban a német lett a presztízsnyelv az oktatásban és a közélet legtöbb színterén. Viszont így túlságosan egysíkú lenne a kép. Ring Éva kutatásai ellentmondásos helyzetre mutatnak rá: miközben nem volt ritka a cseh nyelvű könyvek máglyára hordása és elégetése, a jezsuiták közül többen is érvelni kezdtek a cseh nyelv használata mellett, így például Bohuslav Balbín (1775), aki értekezést is írt a szláv, ezen belül a cseh nyelv védelmében, és felhívta a figyelmet arra, mekkora kárt okoznak a csehek ellen uszító külföldi tanácsadók, miközben a cseh évszázadokkal korábban már képes volt a huszita Biblia megalkotására." A modern cseh nyelv nyelvtervezési folyamata A 18. század utolsó évtizedeiben formálódó közép-európai modern nemzettudatban kiemelt helyet kap a saját nyelv mint a szabadság és a függetlenség szimbóluma. A cseh esetében is elkezdődött az új ideológiára támaszkodó nyelvtervezési folyamat: megszülettek az első programadó írások a fentebb már idézett Bohuslav Balbín (1775) és a prágai egyetem elsö cseh nyelvtanära, F. M. Pelcl (1793) tollából, amelyek nyomán újra kellett értékelni azokat az eredményeket, amelyek a 17. század előtt jellemezték a nyelvalakítást, és amelyeket példaként lehetett állítani a 18. század végére jelentős presztízsveszteséget szenvedett cseh nyelv elé. Sok tekintetben visszanyúltak a Komensky-féle hagyományokhoz - ezt nyelvideológiai szempontból pozitív konzervativizmusnak tarthatjuk —, ugyanakkor figyelembe vették a városiasodó, iparosodó társadalom nyelvi sajátosságait 198 Ring: Allamnemzet és kulttirnemzet, 68-69. s 148 "
