Seite 141 [141]
OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI me BEVEZETÉS A kelet-közep-euröpai országok etnikai és nyelvi térképe igen változatos. Az itt élő népek egy része olyan nemzetállamban él, amelyben többséget alkot, ezzel párhuzamosan viszont számos más országban kisebbségként is létezik. Szlovákok élnek például a szomszédos Magyarországon és Lengyelországban, de egy-egy kisebb csoportjuk a távolabbi Romániában, valamint Szerbiában is megtalálható. A korai középkor óta a térségre jellemző csoportos migráció következében sok, az anyaországától, nyelvközösségétől távolra költözött népcsoport nem lehetett részese a nemzeti nyelv alakításának, így megőrizte a saját, eredeti dialektusát. Így például azok a sváb népcsoportok, amelyek a német nyelvterületről a középkortól kezdődően több hullámban költöztek a történeti Magyarországra, távolra kerültek a jóval később kialakult német sztenderdtől, viszont megőrizték a saját, eredeti nyelvváltozatukat — éppúgy, mint a magyar Alföldön letelepült románok, szlovákok vagy a vajdasági ruszinok. Azoknak az országoknak egy része, amelyek a mai, 21. századi Kelet-KözépEurópa térképén találhatók, néhány éve vagy évtizede még nem létezett önálló nemzetállamként, hanem az 1920-as nemzetközi politikai döntések nyomán többnyire több más nemzettel együtt nyelvi és területi alapon létrehozott szövetségi államokat alkotott. Ennek kapcsán kiemelt szerepe van mind az északi, mind a déli dialektuskontinuumnak, mivel ezek a nyelvi térség szempontjából meghatározóak. A 20. század utolsó évtizedéig nem volt külön Csehország és Szlovákia, csak Csehszlovákia, nem volt Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina, csak Jugoszlávia, és nem volt Ukrajna sem, csak Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunión belül. A nemzeti nyelv megteremtése azonban nemcsak a saját országban, hanem egy más állam vagy akár egy soknemzetiségű birodalom kereteiben is lehetséges — amint ezt a Habsburg és a Török Birodalomban élt kelet-közép-európai népek (pl. szlovákok, horvátok, szerbek) nyelvtervezési gyakorlata igazolja, bár a nyelvi és társadalmi háttér, a módszer eltérően alakult. Az ortodox kultúrához tartozó Szerbia, Montenegró, Ukrajna (részben) és Románia számára például a latin nem játszott ugyanolyan kiemelt szerepet, mint a térség többi, a nyugati kereszténységhez csatlakozott államában, és nem volt s 139 "
