Seite 141 [141]
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI
me
BEVEZETÉS
A kelet-közep-euröpai országok etnikai és nyelvi térképe igen változatos. Az itt
élő népek egy része olyan nemzetállamban él, amelyben többséget alkot, ezzel
párhuzamosan viszont számos más országban kisebbségként is létezik. Szlovákok
élnek például a szomszédos Magyarországon és Lengyelországban, de egy-egy
kisebb csoportjuk a távolabbi Romániában, valamint Szerbiában is megtalálha¬
tó. A korai középkor óta a térségre jellemző csoportos migráció következében
sok, az anyaországától, nyelvközösségétől távolra költözött népcsoport nem le¬
hetett részese a nemzeti nyelv alakításának, így megőrizte a saját, eredeti dia¬
lektusát. Így például azok a sváb népcsoportok, amelyek a német nyelvterületről
a középkortól kezdődően több hullámban költöztek a történeti Magyarországra,
távolra kerültek a jóval később kialakult német sztenderdtől, viszont megőrizték
a saját, eredeti nyelvváltozatukat — éppúgy, mint a magyar Alföldön letelepült
románok, szlovákok vagy a vajdasági ruszinok.
Azoknak az országoknak egy része, amelyek a mai, 21. századi Kelet-Közép¬
Európa térképén találhatók, néhány éve vagy évtizede még nem létezett önálló
nemzetállamként, hanem az 1920-as nemzetközi politikai döntések nyomán
többnyire több más nemzettel együtt nyelvi és területi alapon létrehozott szö¬
vetségi államokat alkotott. Ennek kapcsán kiemelt szerepe van mind az északi,
mind a déli dialektuskontinuumnak, mivel ezek a nyelvi térség szempontjából
meghatározóak. A 20. század utolsó évtizedéig nem volt külön Csehország és
Szlovákia, csak Csehszlovákia, nem volt Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Mon¬
tenegró és Bosznia-Hercegovina, csak Jugoszlávia, és nem volt Ukrajna sem, csak
Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunión belül. A nemzeti nyelv
megteremtése azonban nemcsak a saját országban, hanem egy más állam vagy
akár egy soknemzetiségű birodalom kereteiben is lehetséges — amint ezt a Habs¬
burg és a Török Birodalomban élt kelet-közép-európai népek (pl. szlovákok,
horvátok, szerbek) nyelvtervezési gyakorlata igazolja, bár a nyelvi és társadalmi
háttér, a módszer eltérően alakult.
Az ortodox kultúrához tartozó Szerbia, Montenegró, Ukrajna (részben) és
Románia számára például a latin nem játszott ugyanolyan kiemelt szerepet, mint
a térség többi, a nyugati kereszténységhez csatlakozott államában, és nem volt
s 139 "