Page 134 [134]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A francia nyelv mint a nemzethez tartozás szimbóluma A nyelvközpontú identitás kialakulása és az egész kontinensre kiható térhódítása a francia forradalom idejére (1789) tehető, mert ettől kezdve Európa társadalmi rendszerét, ideológiáját és kultúráját már nem a középkori viszonyok határozták meg, hanem egy új, polgári értékrend. Nem véletlen, hogy éppen Franciaországból terjedt el a nemzeti nyelvi alapokra épülő identitás eszméje, mivel az ország egységesítési törekvéseinek az egyik legfontosabb eszköze éppen a nyelv volt. Mihalovics Árpád a folyamat kezdetét a 14. századra teszi: A 13. század végéig a francia nyelv még igen erőteljes nyelvjárási tagozódást mutat, a 14. században viszont a Párizs környékén beszélt francien nyelvjárásra alapuló, erőteljesen formálódó francia irodalmi nyelv lesz egyeduralkodóvá a királyság területén. Ehhez hozzájárult a központi hatalom megerősödése, a Párizsban központosuló különböző hatalmi és igazságszolgáltatási szervek írásos gyakorlata és nem utolsó sorban a párizsi egyetem kisugárzó ereje. Meg kell jegyezni, hogy ebben az időszakban a francia nyelv írásos használatának legfontosabb területe a szépirodalom volt, a tudományok (teológia, filozófia) nyelve viszont továbbra is a latin maradt. A 13. század végétől kezdve azonban a francia nyelv behatol a királyi kancellária írásos gyakorlatába is. A 14. és a 15. század lesz a mélyreható nyelvszerkezeti változások kora; ekkor alakult át az ófrancia egy új , modern" nyelvvé. A 16. században kibontakozó reneszánsz kultúra hatására válik a francia a közigazgatás és a jog, s mind szélesebb körben a tudományok nyelvévé."? Már a 16. században, 1539-ben hoztak olyan törvényeket Párizsban, amelyek a hivatalos nyelvhasználat egységesítésére vonatkoztak, és a királyi dinasztia által is beszélt dialektus, a francia (francien) nyelv elsődlegességét biztosították a másik nagy létszámú beszélőközösséggel rendelkező nyelvvel, az okszitánnal szemben, amelynek - az országokat járó provanszál trubadúroknak köszönhetően — szintén kialakult az írásbeli kultúrája, és a népszerű művészek miatt magas volt az értéke is. A nyelv kidolgozottsága a 17. század folyamán olyan magas színvonalat ért el, hogy példát adhatott más nyelvek hasonló nyelvtervezési feladatainak teljesítéséhez, ugyanakkor a francia nyelvterület sokkal kisebb volt, mint maga az ország — még az 1789-es forradalom idején is jellemző volt, hogy az ország lakóinak 183 Mihalovics: A francia a társadalmi érintkezés, 77. s 132 +
