Oldal 131 [131]
OCR
A VERNAKULÁRIS NÉPNYELVEKTŐL A NEMZETI NYELVEKIG lokális identitáshoz a reformáció megjelenését követően társul a vallási hovatartozás is, amely még a nyelvi identitás megjelenése előtt megosztó jellegű identitásformáló erővé vált. Az említett egyetemi városok is elsődlegesen vagy az egyik, vagy a másik felekezet számára kínáltak képzést, így Krakkóban, Bolognában például a katolikus, Utrechtben pedig a protestáns értelmiség tanult. A lokális identitás különleges esete: a , hungarus" gondolkodás A középkori európai migrációs folyamatok a kelet-közép-európai térségben is etnikai, nyelvi és kulturális sokszínűséget eredményeztek. A jövevények beilleszkedtek az új országban, létrehozták saját településeiket, vagy egy más etnikum mellé költöztek, ettől kezdve ezt a falut, várost tekintették szűkebb hazájuknak, a fennmaradt dokumentumok szerint pedig egymás nyelvét is megismerték, természetesen a szükségletüknek megfelelő szinteken. A középkori Magyarország vonatkozásában így alakult ki az ún. hungarus gondolkodás, ami elsősorban az értelmiséget, valamint a nemesség írástudó rétegét jellemezte. Ez elsősorban egy politikai jellegű kulturális kötődés volt, nem pedig nyelvi vagy származási. A horvát területen, magyar édesanyától született Janus Pannoniust (1434-1472) vagy horvat valtozatban Ivan Cesmickit mind a magyar, mind a horvát irodalomtörténet a magáénak érzi, ugyanakkor a régió közös történelmi múltjának is a része, ő viszont — élete és művei tanúsága szerint — elsősorban a szülőföldjét is magában foglaló magyar királysághoz, az országhoz tartozott." A kölcsönös megismerésre, a műveltségre mint értékre épülő hungarus ideológia még a 18. században is meghatározó volt az iskolázott nemesi értelmiség és a polgárság körében. Például a felső-magyarországi, több nyelvben is otthonos polihisztort, Bél Mátyást a magyar művelődéstörténet az egyik első hungarológus tudósként tartja számon, de ugyanő Matej Bel néven a szlovák tudományosság egyik előfutára is." Bél, akinek a munkássága a Kárpát-medencei régió közös 7 Viktor Zmegaé et al.: Povijest svjetske knjiZevnosti. Knj. 5, KnjiZevnosti njemackog jeziénog izraza, skandinavske knjizevnosti, nizozemska i flamanska knjizevnost; knjizevnost na jidisu i madzarska knjizevnost, Zagreb, Mladost, 1974; és Marianna D. Birnbaum: Janus Pannonius — poet and politician, Zagreb, Jugoslavenska akademija znanosti i umjetnosti, 1981; Istvan Fried: From ’Hungarus’ Patriotism to Linguistic Nationalism, in Tomasz Kamusella et al. (eds.): The Palgrave Handbook of Slavic Languages. Identities and Borders, New York, Palgrave Macmillan, 2016, 245-260. 180 Bél Mátyásról magyarul — a művekből származó részletekkel: Tarnai Andor (szerk.): Bél Mátyás: Hungariából Magyarország felé, Budapest, Szépirodalmi, 1984; szlovák nyelven pl.: Istvan Kollai: Rozstiepend minulost. Kapitoly z histérie Slovakov a Madarov, Budapest, Terra Recognita, 2008. s 129 "
