OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A NYELV IDENTITÁSALAKÍTÓ SZEREPBEN A középkori állam működtetése — ahol a szóbeliség szintjén mindig szerepe volt az anyanyelvnek is —, az oktatäs és az irodalom együttesen teremtették meg a nemzeti nyelvek kialakulásának feltételeit és az ehhez szükséges társadalmi igényt, viszont a csoporthoz tartozás (identitás) tudatát a 18. század végéig nem a nyelv, hanem a lokális és a felekezeti kötődés határozta meg. Az egyetemi annalesek tanúsága szerint a középkori egyetemeken tanuló magyarországi peregrinus diákok országuk vagy szülőföldjük szerint regisztráltatták magukat - így például Janus Pannonius, Johannes Cassoviensis, Stephanus Posoniensis. A neves személyiségek életrajzából elég pontosan lehet tudni, de a legtöbb „hungarus”-nev viselöjevel kapcsolatban csak talälgathatunk, hogy milyen nemzetiseghez tartozhattak, mi lehetett az anyanyelvük. A latin nyelvü tudományosság korában azonban ez lényegtelen szempont volt. Választott nevükből általában csak arra következtethetünk, honnan érkeztek Göttingen, Krakkó, Prága, Utrecht, Bologna vagy éppen Oxford, Cambridge, Aberdeen egyetemeire. Az országhoz, a szülőföldhöz való tartozás mellett sokak számára talán a legfontosabb kötődést az a falu vagy város jelentette, ahol éltek. Ehhez a s 128 +