Oldal 126 [126]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG kelet-közép-európai nyelv esetében sem lehet azt állítani, hogy viták nélküli lett volna, ráadásul nem is zárultak le, hiszen a nyelvek folyamatos változásban, átalakulásban vannak."? A belső viták sem hagyhatók figyelmen kívül — a továbbiakban erre is láthatunk példákat, a státusztervezéssel összefüggő viták azonban kezdettől már a nyelven túli etnikai és politikai dimenziók mentén jelennek meg. Ezek a viták ma elsősorban az idegen szavak átvételével és a szaknyelvi nyelvhasználattal kapcsolatosak. A tervezési folyamatok gyorsaságát, sikerét elősegítheti, vagy akár hátráltathatja is a dialektuskontinuum létezése. Roland Marti"" egy olyan rendszert dolgozott ki a sztenderdizálás problémáinak bemutatására, ami segítheti akár a cseh és a szlovák, akár a szerb és a horvát, a ruszin és ukrán nyelvtervezési folyamatok megértését, azt, hogy az azonos dialektusokból, pontosabban ezek egymáshoz nagyon közeli változataiból kifejlődő irodalmi nyelvek miért tekinthetők ma már külön nyelveknek. Fontos szempont, hogy a nyelvek kiterjedése és a meghúzott országhatárok a legtöbbször nem esnek egybe, így például vannak szlovák beszélők Lengyelországban, románok Magyarországon, magyarok Horvátországban a határok mentén. Nyelvészeti oldalról az egymással szomszédos nyelvek vagy egyértelműen elkülönülnek egymástól, mint például a német és a lengyel, a magyar és a román, vagy egy olyan nyelvi átmenetet mutatnak, amikor a dialektusok közel vannak egymáshoz, és dialektuskontinuum jön létre. A sztenderd alapja a dialektus, ami épülhet akár egy domináns nyelvjárásra, de akár több változatból is létrejöhet. Ez a kettősség Kelet-Közép-Európa nyelvei esetében mind nyelvtervezési, mind nyelvpolitikai szempontból meghatározó jegy, egyben jellemző konfliktusforrás is, mivel befolyásolhatja a sztenderdizálási folyamat sikerét vagy kudarcát — amint azt a szlovák nyelv példája vagy a volt Jugoszlávia nyelveinek státusváltozása is igazolja. 13 A nyelvtervezés nemzetközi klasszikusainak (Haugen, Fishman, Haarman stb.) alapismereteket tartalmazó tanulmányai a Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztésében 1998-ban megjelent Nyelvi tervezés (Budapest, Universitas) című kötetben olvashatók. A nyelvtervezés mint szervezett nyelvmenedzselés egyik legutóbbi összefoglaló kötete pedig: Lanstyák István: Nyelvalakítás — nyelvi problémák, Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet — Gramma Nyelvi Iroda, 2018. A szláv nyelvekkel kapcsolatosan lásd pl. Roland Marti: Slovakisch und Cechisch vs. Cechslovakisch, Serbokroatisch vs. Kroatisch und Serbisch, in Karl Gutschmidt — Helmut Keipert — Hans Rothe (eds.): Slavistische Studien zum XI. internationalen Slavistenkongress in Pressburg/Bratislava, Köln-Weimar-Wien, Böhlau Verlag, 1993, 289-315; Roland Marti: Sprachenpolitik im slavischsprachigen Raum. Das Verhältnis “großer” und “kleiner” slavischer Standardsprachen, Zeitschrift für Slavische Philologie, 57, 1998, 353—370. Az egyik legújabb áttekintés, amelyik egyebek között az orosz és az ukrán között kialakult , átmeneti nyelvvel", a szurzsikkal is foglalkozik, Csernicskó István: A szláv nyelvváltozatok, 183—222. 174 s 124 "
