Oldal 124 [124]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A KORAI GRAMMATIKÁK SZEREPE AZ EURÓPAI NEMZETI NYELVEK ALAKÍTÁSÁBAN A korai grammatikák fontos szerepet töltenek be az európai nemzeti nyelvek alakításában, a nyelvtervezésben és a nyelvi tudatosság fejlődésében, hiszen a latinon és görögön kívül más európai nyelvleírási és iskolai nyelvtanírási minták nem voltak, a népnyelveknek pedig kezdetben alacsony volt a presztízsük, így csak óvatosan, lépésről lépésre kaphattak szerepet egy nyelvtani tárgyú műben." A későbbiekben, különösen a 16. századtól azonban megjelent az igény arra, hogy a latinból ismert kategóriákra támaszkodva önállóan is megpróbálják leírni ezeket a nyelveket. Ahhoz, hogy az írásrendszert és a helyesírást ki lehessen dolgozni, szükség volt a népnyelv szerkezetének ismeretére. A mintát ehhez az oktatásban már több évszázada bevált latin gyrammatikák szerkezete és az egyes témák tárgyalásának a módja adta. Ezekhez igazodva jelentek meg először csak a vernakuláris népnyelvből vett példák, kiegészítések, majd az önálló, csak az adott nyelvben előforduló jelenségeket tárgyaló fejezetek, és készültek a főnevek eseteit, az igeragozást rendszerszerűen összefoglaló táblázatok is. Minél közelebb volt a tárgyalt népnyelv grammatikai szerkezete a latinhoz, annál pontosabban lehetett követni az ott szereplő szabályleírásokat és kategóriákat, de a nem indoeurópai eredetű magyar esetében például ez sok gondot okozott. A latinból hiányzó névelővel — mint szófajjal — sokáig nem tudtak mit kezdeni, nem tudták besorolni, a grammatikai nem hiányával is meg kellett küzdeniük a szerzőknek, és az esetrendszer tárgyalása is több kivételt tartalmazott, mint amennyit az ismert hat latin eset megengedett.'” A NYELVTERVEZÉS FOLYAMATA A nyelvhez való tudatos viszonyulás, megismerésének igénye, majd a normatív nyelvváltozat tervezése a korpusztervezés folyamatával kezdődik el. Érdemes elkülöníteni azt a szakaszt, amikor még csak óvatos tapogatózás jellemzi a tankönyvszerzőket: megpróbálják az általuk ismert és Európában a nyugati VI Hangsúlyoznunk kell, hogy itt csak az európai gyrammatikákról beszélünk, és nem térünk ki a korai arab, indiai és kínai nyelvleírásokra. 172 A téma legrészletesebb feldolgozásai: Balázs: A nemzeti nyelvek, 23—35 és Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk, Budapest, Akadémiai, 1968. Az újabb szakirodalomból pedig Constantinovitsné Vladár Zsuzsa: A korai magyar grammatikák című kötete (Budapest, Tinta, 2016) tárgyalja azokat a korai nyelvtanokat, amelyek a 17. században keletkeztek, és amelyek egy részét tankönyvként is használták az iskolákban. s 122 "
