Page 124 [124]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
A KORAI GRAMMATIKÁK SZEREPE
AZ EURÓPAI NEMZETI NYELVEK ALAKÍTÁSÁBAN
A korai grammatikák fontos szerepet töltenek be az európai nemzeti nyelvek
alakításában, a nyelvtervezésben és a nyelvi tudatosság fejlődésében, hiszen a
latinon és görögön kívül más európai nyelvleírási és iskolai nyelvtanírási minták
nem voltak, a népnyelveknek pedig kezdetben alacsony volt a presztízsük, így
csak óvatosan, lépésről lépésre kaphattak szerepet egy nyelvtani tárgyú műben."
A későbbiekben, különösen a 16. századtól azonban megjelent az igény arra,
hogy a latinból ismert kategóriákra támaszkodva önállóan is megpróbálják leír¬
ni ezeket a nyelveket. Ahhoz, hogy az írásrendszert és a helyesírást ki lehessen
dolgozni, szükség volt a népnyelv szerkezetének ismeretére. A mintát ehhez az
oktatásban már több évszázada bevált latin gyrammatikák szerkezete és az egyes
témák tárgyalásának a módja adta. Ezekhez igazodva jelentek meg először csak
a vernakuláris népnyelvből vett példák, kiegészítések, majd az önálló, csak az
adott nyelvben előforduló jelenségeket tárgyaló fejezetek, és készültek a főnevek
eseteit, az igeragozást rendszerszerűen összefoglaló táblázatok is. Minél közelebb
volt a tárgyalt népnyelv grammatikai szerkezete a latinhoz, annál pontosabban
lehetett követni az ott szereplő szabályleírásokat és kategóriákat, de a nem in¬
doeurópai eredetű magyar esetében például ez sok gondot okozott. A latinból
hiányzó névelővel — mint szófajjal — sokáig nem tudtak mit kezdeni, nem tudták
besorolni, a grammatikai nem hiányával is meg kellett küzdeniük a szerzőknek,
és az esetrendszer tárgyalása is több kivételt tartalmazott, mint amennyit az
ismert hat latin eset megengedett.'”
A NYELVTERVEZÉS FOLYAMATA
A nyelvhez való tudatos viszonyulás, megismerésének igénye, majd a norma¬
tív nyelvváltozat tervezése a korpusztervezés folyamatával kezdődik el. Érde¬
mes elkülöníteni azt a szakaszt, amikor még csak óvatos tapogatózás jellemzi
a tankönyvszerzőket: megpróbálják az általuk ismert és Európában a nyugati
VI Hangsúlyoznunk kell, hogy itt csak az európai gyrammatikákról beszélünk, és nem térünk ki a
korai arab, indiai és kínai nyelvleírásokra.
172 A téma legrészletesebb feldolgozásai: Balázs: A nemzeti nyelvek, 23—35 és Szathmári István:
Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk, Budapest, Akadémiai, 1968. Az újabb
szakirodalomból pedig Constantinovitsné Vladár Zsuzsa: A korai magyar grammatikák című
kötete (Budapest, Tinta, 2016) tárgyalja azokat a korai nyelvtanokat, amelyek a 17. században
keletkeztek, és amelyek egy részét tankönyvként is használták az iskolákban.
s 122 "