Page 123 [123]
OCR
A VERNAKULÁRIS NÉPNYELVEKTŐL A NEMZETI NYELVEKIG Az egyik első mű, az angliai Aelfric Priscianus nyomán készített latin nyelvtani és társalgási kézikönyve (kb. 1000), amelybe a tanító-szerző nemcsak a diákok anyanyelvén illesztett be példákat, hanem kiegészítette egy latin—óangol szójegyzékkel is. Ez a szerkezet volt a jellemző a többi 14—16. szazadi nyelvtanra is — annak ellenére, hogy a szerzők egyáltalán nem, vagy alig ismerték egymás műveit. Balázs János értékelése szerint Aelfric .. műve az első ránk maradt nyelvtan Európában, amely vulgáris nyelven tolmácsolja a latin nyelvtan egész rendszerét, meghatározásait, példáit, s ezzel lehetővé teszi két nyelvnek, a klasszikus latinnak és az óangolnak nyelvtani szempontból való egybevetését. Aelfric nyelvtana arról tanúskodik, hogy az alapfokú oktatásban a latin nyelvet és a latin nyelvtant is az anyanyelv, tehát a vulgáris nyelv segítségével tanították, s ezért — bár csak közvetett formában - tekintetbe vették az anyanyelv nyelvtani rendszerét is. Aelfric óangol nyelvtani műszó-kísérletei, mint az első ilynemű ismert vulgáris nyelvű alkotások Európában, jellemzően mutatják azt a módszert, amellyel a fordítók a nemzeti nyelvű nyelvtani műszavakat — rendszerint tükörfordítással — megalkotják." A nyelvi tudatosság, az anyanyelvű kommunikáció írásbeli rögzítésére való alkalmasság és igény a feltétele annak, hogy az oktatásban is helyet kapjon a , nép" nyelve — természetesen először csak a latin mellett, segítségként. A következő lépés az, amikor megjelennek a népnyelvi ábécéskönyvek, később pedig a szaknyelvi terminológia fejlődésével párhuzamosan más tankönyvek is. Erre Európában a 16. század során került sor az európai reformáció térhódításának és egyik legfontosabb hozadékának, a Biblia-fordításoknak, valamint az anyanyelvűség egyházi bevezetésének köszönhetően. A Biblia átültetése nem szent nyelvekre Szent Jeromos Vulgata-fordítását követően vált lehetővé, aki a tartalmat és nem a szó szerinti megoldást részesítette előnyben. Ez a feladat olyan bonyolult lexikai, szövegszerkezeti és stilisztikai megoldásokat igényelt, amelyek közvu vetett mödon hozzäjarultak az „irodalmi” nyelv, illetve később a sztenderd létson rejöttéhez. A későbbi századokban majd nemzeti nyelvként funkcionáló európai nyelvek mindegyikéről ekkortól jelentek meg az első, egyelőre még latin nyelvű nyelvleírások, két és több, akár 5—10 nyelvű szótárak készültek, amelyeket kiválóan tudtak használni a több országban is megforduló vándordiákok, akik egyetemeken tanultak, vagy külföldi mestereknél sajátították el a könyvnyomtatást, a betűmetszést, az építészetet, az ötvösművészetet. 140 Balázs János: A nemzeti nyelvek nyelvtanirodalmának kialakulása, in Balázs János (szerk.): Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, Budapest, Tankönyvkiadó, 1988, 24. (A szerző itt nem a vernakuláris, hanem a vulgáris jelzőt használja a népnyelvekre, de ez utóbbi inkább negatív jelentéstartalommal társult, így a könyvben az előbbit használom. Megj. tőlem.) s 121"
