Oldal 123 [123]
A VERNAKULÁRIS NÉPNYELVEKTŐL A NEMZETI NYELVEKIG
Az egyik első mű, az angliai Aelfric Priscianus nyomán készített latin nyelv¬
tani és társalgási kézikönyve (kb. 1000), amelybe a tanító-szerző nemcsak a di¬
ákok anyanyelvén illesztett be példákat, hanem kiegészítette egy latin—óangol
szójegyzékkel is. Ez a szerkezet volt a jellemző a többi 14—16. szazadi nyelvtanra
is — annak ellenére, hogy a szerzők egyáltalán nem, vagy alig ismerték egymás
műveit. Balázs János értékelése szerint Aelfric
.. műve az első ránk maradt nyelvtan Európában, amely vulgáris nyelven tolmácsolja
a latin nyelvtan egész rendszerét, meghatározásait, példáit, s ezzel lehetővé teszi két
nyelvnek, a klasszikus latinnak és az óangolnak nyelvtani szempontból való egybeve¬
tését. Aelfric nyelvtana arról tanúskodik, hogy az alapfokú oktatásban a latin nyelvet
és a latin nyelvtant is az anyanyelv, tehát a vulgáris nyelv segítségével tanították, s ezért
— bár csak közvetett formában - tekintetbe vették az anyanyelv nyelvtani rendszerét
is. Aelfric óangol nyelvtani műszó-kísérletei, mint az első ilynemű ismert vulgáris
nyelvű alkotások Európában, jellemzően mutatják azt a módszert, amellyel a fordítók
a nemzeti nyelvű nyelvtani műszavakat — rendszerint tükörfordítással — megalkotják."
A nyelvi tudatosság, az anyanyelvű kommunikáció írásbeli rögzítésére való al¬
kalmasság és igény a feltétele annak, hogy az oktatásban is helyet kapjon a , nép"
nyelve — természetesen először csak a latin mellett, segítségként. A következő
lépés az, amikor megjelennek a népnyelvi ábécéskönyvek, később pedig a szak¬
nyelvi terminológia fejlődésével párhuzamosan más tankönyvek is. Erre Euró¬
pában a 16. század során került sor az európai reformáció térhódításának és
egyik legfontosabb hozadékának, a Biblia-fordításoknak, valamint az anyanyel¬
vűség egyházi bevezetésének köszönhetően. A Biblia átültetése nem szent nyel¬
vekre Szent Jeromos Vulgata-fordítását követően vált lehetővé, aki a tartalmat
és nem a szó szerinti megoldást részesítette előnyben. Ez a feladat olyan bonyo¬
lult lexikai, szövegszerkezeti és stilisztikai megoldásokat igényelt, amelyek köz¬
vu
vetett mödon hozzäjarultak az „irodalmi” nyelv, illetve később a sztenderd lét¬
son
rejöttéhez. A későbbi századokban majd nemzeti nyelvként funkcionáló európai
nyelvek mindegyikéről ekkortól jelentek meg az első, egyelőre még latin nyelvű
nyelvleírások, két és több, akár 5—10 nyelvű szótárak készültek, amelyeket kivá¬
lóan tudtak használni a több országban is megforduló vándordiákok, akik egye¬
temeken tanultak, vagy külföldi mestereknél sajátították el a könyvnyomtatást,
a betűmetszést, az építészetet, az ötvösművészetet.
140 Balázs János: A nemzeti nyelvek nyelvtanirodalmának kialakulása, in Balázs János (szerk.):
Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, Budapest, Tankönyvkiadó, 1988, 24. (A szerző itt nem a
vernakuláris, hanem a vulgáris jelzőt használja a népnyelvekre, de ez utóbbi inkább negatív
jelentéstartalommal társult, így a könyvben az előbbit használom. Megj. tőlem.)
s 121"