Page 105 [105]
NYELVEK HÍDSZEREPBEN
a latin nyelvű közigazgatást, az írott dokumentumok is ezen a nyelven készültek.
A provinciák lakói közül annak, aki a katonáskodást választotta, vagy tanulni
akart, el kellett sajátítania a latint, ami lassan szétterjedt a birodalom nyugati
területein, és a birodalomban Róma hatalmát megtestesítő, regionális közvetítő
nyelvvé vált. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy ne csak elsajátítható, hanem
tanulható is legyen a nyelv. Erről a római szellemi élet vezetői gondoskodtak:
nemcsak kidolgozott grammatikával rendelkezett a latin, hanem pontos helyes¬
írási, szövegszerkesztési és stilisztikai szabályok is rendelkezésre álltak. Tehát
minden készen volt, ami egy kodifikált hivatalos nyelv számára szükséges lehet.
Más, ilyen komplex módon kidolgozott nyelv nem volt a provinciák területén,
így természetesen ezt vették át az ott lakók. Saját nyelvük lassan háttérbe szorult,
és kialakult a beszélt latin nyelv sokféle változata — ezeket ma neolatin nyelvek¬
ként tartjuk számon."
A Nyugatrómai Birodalom megszűnése után sem változott a helyzet: a sok¬
féle latin nyelvváltozat, a neolatin nyelvek közvetlen elődei önálló életet kezdtek
élni a szóbeliség szintjén, ugyanakkor az írásbeliségük változatlanul a klasszikus
latin gyrammatikára épült. A nyelvváltozatok ilyen típusú, funkcionális elkülö¬
nülését Ferguson nyomán diglossziának nevezzük."" (Fontos ugyanakkor meg¬
jegyezni, hogy a birodalom keleti részén a görög nyelv töltötte be a vezető sze¬
repet mind a vallásban, mind az államigazgatásban, de az ott használatos
nyelvek vonatkozásában nem ment végbe a latinhoz hasonló szétfejlődési folya¬
mat.)
A latin továbbélését, kiemelt szerepének megtartását nagymértékben segí¬
tette a kereszténység terjedése. A kereszténység korai szakaszát az arámi, a
héber és a görög nyelv jellemezte, viszont amikor Nagy Konstantin császár a 4.
század elején áttért az új hitre, megjelent a latin az irodalomban és a bölcseleti
munkákban is, sőt Hyeronimus a görög nyelvű Bibliát is lefordította. A magas
fokú kidolgozottsággal rendelkező latin alkalmas volt az új kultúra terjesztésé¬
re, és az erősödő, egyre nagyobb társadalmi befolyást élvező nyugati keresztény
egyház révén így fokozatosan a középkori Európa elsődleges, magas presztízsű
49 Tore Janson: Beszélj! A világ nyelvei — tegnap, ma, holnap, Budapest, HVG Könyvek, 2003, 93-104.
150 Charles Ferguson: Diglossia. Word XV, 1959, 325-340. Magyar nyelven: Pap Mária — Szépe György
(szerk.): Tarsadalom és nyelv. Szociolingvisztikai irdsok, Budapest, Gondolat, 1975, 291-317.
Ferguson diglosszia fogalmat, annak alkalmazhatóságát vizsgálja a magyar nyelv változatai
szempontjából Lanstyák István több tanulmánya a Kontra Miklós és Saly Noémi szerkesztette
Nyelvmentés vagy nyelvárulás? című kötetben (Budapest, Osiris, 1998), ezek: Diglosszia és ket¬
tösnyelvüseg (125-143), A magyar-magyar diglosszia nehäny kerdeseröl (166-182).
* 103 +