NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
koncepciót és támogatási rendszert is kidolgoztak, emellett rendszeresen figye¬
lik, elemzik a változásokat. A 2012-es Eurobarometer adatai szerint"? az uniós
polgárok 9896-a ítélte hasznosnak a nyelvtudást, 5496-a beszél legalább egy idegen
nyelvet, 2596 legalább kettőt, és 1096 hármat vagy többet — viszont 46% egyälta¬
lán nem beszél az anyanyelvén kívül mást. A legtöbben Luxemburgban (849),
Hollandiában (7799) és Szlovéniában (6790), a legkevesebben Görögországban
(1590), az Egyesült Királyságban (1496), Portugáliában és Magyarországon (1396)
képesek idegen nyelven kommunikálni."?? De nem sokkal jobb ennél a középen
elhelyezkedő országok e téren mérhető teljesítménye sem: 2296 és 1896 közötti
eredményeket mértek Románia, Franciaország, Olaszország, Csehország, Ciprus,
Bulgária, Spanyolország és Írország esetében. A statisztika felveti azt a kérdést,
hogy a megkérdezettek pontosan tudták-e, mit jelent a , nyelvtudás" fogalma.
Sok országban - így Magyarországon is — a tudást a papír, a nyelvvizsga-bizo¬
nyítvány jelenti, másutt már az is , tudás", ha valaki meg tud szólalni egy másik
nyelven.
A kutatás szerint Európában mindössze öt olyan nyelv van, amit a nyelvtanu¬
lók legalább 596-a választ. Ezek közül az angol foglalja el az első helyet (38%), a
franciát 1296, a németet 119, a spanyolt 796, az oroszt pedig 596 választja. Így az
európai többnyelvűség mint nyelvstratégiai cél elérése igen távolinak tűnik,
ugyanakkor egyre nő a 20-21. század első számú közvetítő nyelvének, az angol¬
nak a szerepe.
Az Ethnologue nemzetközi nyelvi adatbázis készítői 2023-ban 7168 nyelv léte¬
zéséről tudnak. Ennek a többezer nyelvnek csak egy töredékét beszélik Európá¬
ban őshonos nyelvként. Ugyanakkor a gyarmatosítás velejárójaként erről a
kontinensről terjedtek el a legszélesebb körben ismert nyelvek: az angol, a spanyol,
a francia, kisebb mértékben a holland, a portugál és az olasz, amelyek a meghó¬
dított területeken nemcsak kétnyelvűséget, hanem akár nyelvcserét is eredmé¬
nyezhettek, vagy egyfajta tetőnyelvként a nyelvhasználat egyes területein bebo¬
ríthatták, elfedhették a valamikori helyi nyelvi sokszínűséget. Az így
láthatatlanná vált nyelvek jelentős része tovább él ugyan, de presztízse csak a
beszélőközösség számára van, használata a közösség szűk határait nem lépi át.
Erre talán India az egyik legérdekesebb példa: az országnak jelenleg is az egyik
132 Europeans and their languages — Publications Office of the EU (europa.eu) (Letöltés: 2023.
március 20.)
18 Uo., 12-16.