Oldal 91 [91]
OCR
A NYELVI SOKSZÍNŰSÉG is, amely nem része ennek a nagy nyelvcsaládnak, így az uráli csoporthoz tartozó magyar, valamint az rokon nyelvvel nem rendelkező baszk, illetve Oroszország és Grúzia kaukázusi és altaji nyelvei. A nyugat-európai területeket a germán nyelvek, a keletieket a szláv nyelvek, a déli és délkeleti részeket pedig részben a szláv, de főként a neolatin nyelvek dominanciája jellemzi. Kamusella nyelvpolitikai atlasza" térképeken is szemléltetve kíséri végig a Kelet-Közép-Európában meghonosodott nyelvek dialektuskontinuumát — a nyelvváltozatok térbeli átszövődését, ami vezethetett akár közeledéshez, újabb csoportok (pl. keleti szláv, nyugati szláv, déli szláv) kialakulásához. Egy kedvező nyelvpolitikai környezet pedig akár önálló, a hivatalos nyelv szerepét is beöltő normatív változatot is eredményezhetett, amint ez a cseh és a szlovák vagy a szerb és a horvát nyelv esetében is történt." A DIALEKTUSKONTINUUM Ez a fogalom egy évszázadok óta létező tartalmat tölt meg újabb jelentéssel. August Schleicher tanítványa, Hugo Schuchardt," aki a kreol nyelvekkel foglalkozott, már az 1870-es években felfigyelt arra, hogy a családfával ábrázolt nyelvrokonságnak vannak gyenge pontjai. A kiindulása az volt, hogy a nyelvek keveredése folyamatos, és kijelentette, hogy csak , kevert" nyelvek léteznek, nincs atiszta" nyelv, ráadásul , a földrajzilag egymás mellett létező nyelvek között nincs éles határ, az egyik nyelv szinte észrevétlenül megy át a másikba"."! Sándor Klára az újlatin nyelvekre vonatkozó elméletét idézi," amelyben az e nyelvek közötti kapcsolatot a szivárvány színátmeneteihez hasonlította, az egyes színek (nyelvek) megnevezését pedig a beszélők akaratától tette függővé. A területi nyelvváltozatokról van tehát szó, amelyeknek a létrejötte a népcsoportok szétvándorlásával, terjeszkedésével lehet összefüggésben. Wardaugh — Schuchardt nyomán - ezt a jelenséget egy olyan utazó példáján szemlélteti,?? aki elindult Dél-Itáliából, ahol valamilyen nyelvet beszélt, majd az útja végén, Észak-Franciaországban már egy teljesen mást, de maga sem vette észre, hogy hogyan szövődtek össze egymás után azok a dialektusok, amelyeket megélt út közben, és amelyek az érthetetlenségig eltávolították egymástól a nyelvi folyam 48 Tomasz Kamusella: Words in Space and Time. Historical Atlas of Language Politics in Modern Central Europe, Central European University Press, Budapest — Vienna — New York, 2021. Ezeknek a nyelveknek a normatív változathoz vezető útját a kötet külön fejezetben tárgyalja. Máté Jakab: A 19. századi nyelvtudomány rövid története, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997, 150-158. 1222 Uo., 153. 122 Sändor: Nyelvrokonsäg es hunhagyomany, 73. 13 Ronald Wardaugh: Szociolingvisztika, Budapest, Osiris, 1995, 42. 119 120 +. 89 +
