Oldal 80 [80]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
ség kulcsszerepét, valamint azt, hogy a nyelvpolitikát mindig egy szűk réteg
alakítja. Ez a kelet-közép-európai nyelvi régió nemzeti nyelvei esetére teljesen
igaz, sőt meg is tudjuk nevezni a nyelvalakítókat. A nyelvpolitika részben az
állami intézményekben, részben az emberi kapcsolatokban valósul meg, és je¬
lentősen befolyásolja a tömegtájékoztatás is. Ez utóbbi a 20. század folyamán
alakult ki, akkor váltak tömegesen médiafogyasztóvá az emberek, napjainkban
pedig a közösségi média kereteiben kapcsolódik össze ez utóbbi két színtér. A
politikai érdekek érvényesülése alapján Bochman három nagyobb területet kü¬
lönít el: a) a nyelvi konfliktusok megoldása, b) a nyelvi korpusztervezés, nyelvi
kultúra, c) a diskurzusszabályozás. A legmélyebben a nyelvi konfliktusokkal
foglalkozik, hét csoportba rendezve mutatja be azokat a dimenziókat és funkci¬
ókat, amik konfliktushelyzetet eredményezhetnek. Nem mindegy például, hogy
egy nyelvi rendszer mennyire autonóm, milyen fokon áll a sztenderdizálása, a
nyelvet beszélők földrajzi elhelyezkedése milyen arányokat mutat, milyen mér¬
tékben azonosulnak a nyelvet beszélők az adott nyelvvel, az illető állam keretei
között milyen a presztízse, mennyire széles körűek a társadalomban betöltött
funkciói, és milyen a nyelv jogi helyzete. Az államok gyakorlata a nyelvi konflik¬
tushelyzetek megoldására alapvetően kétirányú: asszimilációs vagy egyenjogú¬
sító. Az előbbi a nemzetállamokra jellemző: például Magyarországon a 19. század
második felében, Romániában az 1970-es évek végén, illetve az 1990-es években
Szlovákiában és a 21. század első két évtizedében Ukrajnában az asszimilációra
való törekvés jellemezte a politikát. Az egyenrangúság ugyanis olyan stabil bel¬
politikai és gazdasági helyzetet feltételez, ahol a kisebbségek külön jogainak
biztosítása nem okoz nehézséget a többségnek. A fentiekhez szorosan kapcsoló¬
dik a második csoport, ahol Bochman a nyelvi korpusztervezés és a nyelvi kul¬
túra tartalmát elemzi. Itt alapvető ideológiai háttérként a hagyománytisztelet és
a modernizmus szembenállását, valamint a saját forrásokra támaszkodó és az
önálló nemzeti identitás bizonyításából fakadó autocentrizmus (pl. a magyar
nyelvújítás) és az idegen mintákat követő heterocentrizmus kettősségét jeleníti
meg. Ezek valamelyikéhez kapcsolódnak a vizsgált nyelv tervezésénél alkalmazott
stratégiák, amelyeket jellemezhet elhatárolódás, integráció, a diglossziaviszony
megszüntetését szolgáló egységesítés vagy a nemzeti ideológiáknak alárendelt,
autocentrista purizmus (pl. a magyar személy- és földrajzi nevek nacionalizálá¬
sa, tehát az államnyelv szerinti használata). A harmadik alapvető területként
megjelölt diskurzusszabályozás, tehát a különböző nyelvi kódokhoz való hozzá¬
férés lehetősége szintén fontos része a nyelvpolitikának, hiszen idetartozik
többek között az iskolákban folyó írás- és olvasástanítás, a szaknyelv közérthe¬
tőségének kérdése. Az elmondottak értelmezhetők nemzeti keretben, de nem¬
zetközi összefüggésekben is, hiszen a nyelvpolitika lehet a gazdasági vagy akár
.78 +