Page 79 [79]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP tágabb lakóhely tűnik erőteljesebb identitástényezőnek, bár ezek mellett a nyelvi egyenrangúság kérdései jelen vannak: többnyire a volt gyarmatosítók még mindig magas presztízsű nyelve és a népnyelvi státusból kiemelkedni vágyó nyelvek között feszülő ellentétek kínálnak kutatási lehetőségeket a nyelvészek számára. A kilencvenes években született tanulmányokat alapvetően azok a nyelvpolitikai változások hívták életre, amik ebben az időszakban zárultak le, vagy éppen ekkor kezdődtek. A diszciplináris kérdések tisztázására, valamint a rendelkezésre álló nemzetközi szakirodalom áttekintésére vállalkozik többek között Normand Labrie’ és Klaus Bochmann."? Labrie a nyelvi pluralizmusból és az ezzel együtt járó bizonytalansági tényezőkből indul ki. Eszerint a nyelvek kapcsolatrendszerét befolyásolja a földrajzi, társadalmi viszonyokra visszavezethető , változatosság", az egymással érintkezésbe kerülő nyelvek szerkezetének átalakulása, a , változás", valamint az egyes nyelvek funkcionális hasznossága és elfogadásának mértéke, az ,elterjedtség”. A fenti három ún. , bizonytalansági tényező" egyes nyelvek fennmaradását, más nyelvek lassú presztízsvesztését, esetleg eltűnését eredményezi. Az itt létrejött feszültséget a szerző nyelvszabályozásnak nevezi, ami a társadalmi viszonyok függvényében vezethet nyelvi konszenzushoz, de konfliktushoz is. A nyelvszabályozás és a nyelvpolitika viszonyáról a következőket írja: , A nyelvszabályozással szemben a nyelvpolitika közvetlen, explicit, tudatosabb és nagyobb benne a szándékosság. A nyelvpolitika az irányítás, a beavatkozás, az igazgatás és a jogi szabályozás alárendeltje. Akárcsak a nyelvszabályozás, a nyelvpolitika sem semleges, és explicit törekvései gyakran implicit, akár nem tudatos szándékokat is rejthetnek.”!® Labrie kitér a nyelvpolitika terminológiai kérdéseire is, és az addigi tapasztalatok alapján megfogalmazza az egy nyelvpolitika (language policy), a nyelvpolitika (language politics) és a nyelvi ideológia meghatározását. Az első szakszó igazságügyi természetű, és egyes kormányok adminisztratív intézkedéseihez kötődik, a második, amely a nyelvekre irányuló emberi tevékenységként foglalható össze, leginkább a nyelvtervezésre emlékeztet, de hangsúlyozza, hogy nem azonos a kettő, a harmadik fogalom pedig a mindenkori politikai ideológiával egyezik meg. Klaus Bochman tanulmánya részletesen elemzi azokat a társadalmi-politikai tényezőket, amelyek befolyásolják a nyelvpolitika tartalmát. Kiemeli az értelmi101 Norman Labrie: Nyelvpolitika, in Szépe Gyérgy — Derényi Andras (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlőség. Nyelvpolitikai írások, Budapest, Corvina, 1999, 15—24. 12 Klaus Bochmann: A nyelvpolitika elmélete, módszere és elemzése, in Szépe György — Derényi András (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlőség. Nyelvpolitikai írások, Budapest, Corvina, 1999, 25-69. 103 Uo., 17. + 77e
