Page 79 [79]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
tágabb lakóhely tűnik erőteljesebb identitástényezőnek, bár ezek mellett a nyel¬
vi egyenrangúság kérdései jelen vannak: többnyire a volt gyarmatosítók még
mindig magas presztízsű nyelve és a népnyelvi státusból kiemelkedni vágyó
nyelvek között feszülő ellentétek kínálnak kutatási lehetőségeket a nyelvészek
számára.
A kilencvenes években született tanulmányokat alapvetően azok a nyelvpoli¬
tikai változások hívták életre, amik ebben az időszakban zárultak le, vagy éppen
ekkor kezdődtek. A diszciplináris kérdések tisztázására, valamint a rendelkezés¬
re álló nemzetközi szakirodalom áttekintésére vállalkozik többek között Normand
Labrie’ és Klaus Bochmann."?
Labrie a nyelvi pluralizmusból és az ezzel együtt járó bizonytalansági ténye¬
zőkből indul ki. Eszerint a nyelvek kapcsolatrendszerét befolyásolja a földrajzi,
társadalmi viszonyokra visszavezethető , változatosság", az egymással érintke¬
zésbe kerülő nyelvek szerkezetének átalakulása, a , változás", valamint az egyes
nyelvek funkcionális hasznossága és elfogadásának mértéke, az ,elterjedtség”. A
fenti három ún. , bizonytalansági tényező" egyes nyelvek fennmaradását, más
nyelvek lassú presztízsvesztését, esetleg eltűnését eredményezi. Az itt létrejött
feszültséget a szerző nyelvszabályozásnak nevezi, ami a társadalmi viszonyok
függvényében vezethet nyelvi konszenzushoz, de konfliktushoz is. A nyelvsza¬
bályozás és a nyelvpolitika viszonyáról a következőket írja: , A nyelvszabályozás¬
sal szemben a nyelvpolitika közvetlen, explicit, tudatosabb és nagyobb benne a
szándékosság. A nyelvpolitika az irányítás, a beavatkozás, az igazgatás és a jogi
szabályozás alárendeltje. Akárcsak a nyelvszabályozás, a nyelvpolitika sem sem¬
leges, és explicit törekvései gyakran implicit, akár nem tudatos szándékokat is
rejthetnek.”!® Labrie kitér a nyelvpolitika terminológiai kérdéseire is, és az ad¬
digi tapasztalatok alapján megfogalmazza az egy nyelvpolitika (language policy),
a nyelvpolitika (language politics) és a nyelvi ideológia meghatározását. Az első
szakszó igazságügyi természetű, és egyes kormányok adminisztratív intézkedé¬
seihez kötődik, a második, amely a nyelvekre irányuló emberi tevékenységként
foglalható össze, leginkább a nyelvtervezésre emlékeztet, de hangsúlyozza, hogy
nem azonos a kettő, a harmadik fogalom pedig a mindenkori politikai ideológi¬
ával egyezik meg.
Klaus Bochman tanulmánya részletesen elemzi azokat a társadalmi-politikai
tényezőket, amelyek befolyásolják a nyelvpolitika tartalmát. Kiemeli az értelmi¬
101 Norman Labrie: Nyelvpolitika, in Szépe Gyérgy — Derényi Andras (szerk.): Nyelv, hatalom,
egyenlőség. Nyelvpolitikai írások, Budapest, Corvina, 1999, 15—24.
12 Klaus Bochmann: A nyelvpolitika elmélete, módszere és elemzése, in Szépe György — Derényi
András (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlőség. Nyelvpolitikai írások, Budapest, Corvina, 1999, 25-69.
103 Uo., 17.
+ 77e