Oldal 76 [76]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG NYELVPOLITIKA A nyelv politikai szerepével, a hatalomban elfoglalt helyével Kelet-Közép-Európábanis először a jogászok és a történészek foglalkoztak tudományos igénnyel." A téma adott volt, hiszen a nemzeti nyelvek tervezési folyamata kiteljesedett, a nyelvközösség gondolkodása, nyelvideológiai attitűdje fokozatosan megváltozott, és a korábban jellemző lokális identitást felváltotta a nyelvi hovatartozás elsődlegessége. Ez részben azt jelentette, hogy a sokféle népcsoportot magukban foglaló országok kezdtek elhatárolódni a korábban csak formális, hivatalos és tudományos helyzetekben használt nemzetközi közvetítő nyelvektől, először a latintól, majd később a némettől is, ami abban is különbözött a mindenki számára idegen latintól, hogy az európai térség középső részét elfoglaló Osztrák— Magyar Monarchia identitásteremtő, egyben nyelvi egyenlőtlenséget is szimbolizáló élő nyelve volt. A latinhoz korábban egyformán alárendeltként, jól körvonalazható funkciómegosztással kapcsolódó vernakuláris anyanyelvek viszonylagos egyenlősége megszűnt, elkezdődött egy új nyelvtervezési szakasz, ezzel egyidőben megbillent az ezeknek a státus nélküli nyelveknek a korábbi viszonylagos egyensúlya. Ez a régió szinte mindegyik olyan nyelvét érintette, amelynek később nemzeti nyelvi szerepe lett. A Monarchia társországának főnyelve, a magyar elkezdett kiemelkedni a többi népnyelv közül: a két közvetítő nyelv megszűnésével párhuzamosan haladt előre hivatalos nyelvként való elismertetése. Ez a folyamat 1790-től 1844-ig tartott, és ez alatt a latin nyelvű törvényírás először kétnyelvűvé, majd magyar egynyelvűvé vált, a közigazgatásban ugyanez játszódott le, emellett több oktatáspolitikai törvényt is hoztak a magyar anyanyelv mint tantárgy és a magyar mint államnyelv bevezetéséről az iskolákban." Eközben azonban a szerb, a horvát, a román és a szlovák nyelvtervezés is megvívta a maga belső harcait, eldőlt, hogy melyik dialektus vagy dialektusok adják majd a modernnek nevezett sztenderd változat alapját. A 19. század közepére, 60-as éveire mindenhol létrejöttek a kelet-közép-európai régió nemzeti nyelvei, amelyek számára — a kor nemzetépítő ideológiáját követve — a közösségek irányítói legalább regionális 96 A magyar nyelvű szakirodalomból egyebek között: Mikó Imre: A magyar államnyelv kérdése a magyar országgyűlés előtt 1790-1825, Kolozsvár, 1943; Mocsáry Lajos: Nemzetiség, Pest, Ráth Mór kiadása, 1858; Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790-1848, Budapest, Magyar Történeti Társulat, 1926; Varga János: A nemzeti nyelv szerepe a polgári fejlődésben Magyarországon, Történelmi Szemle, IV. évf., 1961/3, 284-304. "7 Nádor Orsolya: Nyelvpolitika. A magyar nyelv politikai státusváltozásai és oktatása a kezdetektől napjainkig, Budapest, BIP, 2002, 11-31, 58-79. «74 ¢
