Oldal 71 [71]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
megjegyzi, ? hogy ugyan az ország hivatalosan többnyelvű, a nyelvi nemzet fo¬
galma nem használt fogalom, olyan állampolgárok, akik két vagy három nyelven
a grosjean-i értelemben vett kompetenciákkal rendelkeznek, alig vannak. Inkább
az értelmiség körében gyakori a saját nyelv mellett két másik helyi nyelv megta¬
nulása.
A társadalmi kétnyelvűség típusai
Az egyéni kétnyelvűség egy adott társadalmi környezetben valósul meg, amely
lehet természetes folyamat, de kényszerűség is. Az első — (L1) és masodik nyelv¬
hez — (L2) valé viszony, a beszélő attitűdje szempontjából két fő csoportot lehet
elkülöníteni: a hozzáadó (additív) és a felcserélő (szubtraktív) kétnyelvűséget. Az
elsőt az egyén pozitívumként, a másikat negatívumként éli meg. Ha a nyelvpo¬
litikai környezet támogató jellegű, akkor a két- és többnyelvűséget alkotó nyelvek
egymás mellett, funkcionális egységként működnek, ha viszont nem, akkor a
nyelvi kisebbség eredeti nyelve visszaszorul a társadalmi színterekről.
Az előbbi típus, amely a kisebbségi közösségek számára hozzáadó típusú
kétnyelvűséget jelent, feltételezi, hogy az állam támogatja és hosszú távon bizto¬
sítja az anyanyelv megtartását egyebek között azzal, hogy a nyilvános színtereken
való használatát nem korlátozza, emellett lehetőséget teremt arra, hogy a beszé¬
lők a többségi nyelv magas szintű tudásának birtokában, nyelvi hátrányok nélkül
érvényesüljenek a munkavállalás, az oktatás stb. területén. Ez a kétnyelvűség
stabil identitáselemként van jelen az egyén és a közösség életében. Ennek a tí¬
pusnak az alapfeltétele a pluralista nyelvideológia és nyelvpolitika, valamint a
nemzetiségpolitikában a tolerancia, a támogató attitűd, aminek egyebek között
a többségi nyelv hatékony, környezetnyelvi jellegű oktatásában is meg kell jelen¬
nie. Kelet-Közép-Európában nem mondható tipikusnak ez a fajta kétnyelvűség.
A nyolcvanas évek Jugoszláviájából a vajdasági autonómiával kapcsolatos, vala¬
mint a szlovéniai pluralista gyakorlat sorolható ide. Észak-Európában pedig
Finnország a svéd kisebbségnek biztosított nyelvi jogokkal és ezek megvalósu¬
lásával a mindennapi életben (feliratok, érettségi svéd nyelvből a finn iskolákban)
valódi példát adott arra, hogyan működhet egy kedvező társadalmi környezetben
az additív minta.
A felcserélő kétnyelvűség ezzel szemben azt jelenti, hogy a többség hivatalos
nyelve fokozatosan háttérbe szorítja a kisebbségi nyelvet, csökken a használati
93 Oplatka András: Élet egy négynyelvű országban, in Oplatka András — Szalayné Sándor Erzsébet
(szerk.): A többnyelvüseg svajci modellje, Budapest, Osiris, 1998, 19-27.
+69 »