Page 70 [70]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG fentieken kívül még számos átmeneti típus is létezik, attól függően, hogy a szóbeli és az írásbeli, ezeken belül az aktív és passzív nyelvi készségeket mennyire birtokolja az egyén vagy a közösség, de az is nagyon fontos szempont, hogy a társadalomban többségi szerepet betöltő etnikum hogyan és milyen mértékben biztosítja az állam hivatalos nyelvének megtanulási lehetőségét a nyelvi kisebbségek számára. Ez a kelet-közép-európai nyelvi térség szempontjából számos hasonlóságot mutat: akár a helyi nyelvváltozatok és a sztenderd viszonyát tekintjük (például a magyarországi sváb közösségek nyelvváltozatai és a német sztenderd), akár a hivatalos nyelv nem idegen nyelvként, hanem valamiféle rejtett módon már a beszélőben létező, csak előhívásra váró tanítását, ráadásul nem a célnak és a nyelvtanulói csoportnak megfelelő tananyagokból. A KÉT- ÉS TÖBBNYELVŰSÉG MINT NYELVPOLITIKAI JELENSÉG A többséget alkotó nyelvközösség tagjai is lehetnek területi szempontból kétnyelvűek. A finnek Finnországban például a közoktatásban tanulják az 596 svéd kisebbség nyelvét, de ez nem általános jelenség: a pozitív attitűd mellett volt az északi térségben egy konkrét, gazdasági hasznossága, közvetítő nyelvi szerepe is a svéd nyelvnek. A hatalmon lévő többséget inkább a vegyes házasságok következtében kialakuló családi vagy az adott társadalomtól idegen, de hasznos nyelvek tanulására fókuszáló, elit kétnyelvűség jellemzi. Idesorolhatók azok a nyelvtanulók is, akik valamilyen széles körben ismert idegen nyelven (pl. angol, német, spanyol) tanulnak, dolgoznak, és ehhez megvan a szükséges minőségű — funkcionális — nyelvi kompetenciájuk is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen esetekben a nyelv tanulása mindig tudatos és irányított folyamat, az egyén választása, nem pedig társadalmi kényszer. Annak ellenére, hogy a több ezer nyelvre mindössze alig több mint kétszáz ország jut, kevés állam törekszik a törvényekkel is támogatott többnyelvűség megvalósítására. A multikulturális és multilingvális társadalmakban akár több államalkotó nemzet is lehet (pl. Svájcban a német, a francia, az olasz, ill. a valamikori Csehszlovákiában a cseh és a szlovák). Ilyen esetekben a nyelvek egyenrangúságát alkotmányos módon biztosítják — ami viszont nem jelent automatikusan kiegyenlített társadalmi két- vagy többnyelvűséget, mivel ezekben az országokban is vannak olyan kisebbségek, például Svájcban a rétorománok, akiknek a nyelve elismert, viszont a társadalmi interakciókban csak a saját szűk közösségükön belül tud érvényesülni, de az egyenlőség érvényesülése más esetekben is kérdéses. Oplatka András a svájci többnyelvűséggel kapcsolatban +68 +
