Page 66 [66]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG egyszerű a visszatérés sem, a gyerekek nem akartak csak a saját közösségükön belül maradni, a jobb munkához viszont nyelvtudásra volt szükség, és az újabb nemzedékek számára fokozatosan a másodnyelv vette át az elsőnyelv funkcióit. A kivándorló közösségek a túlélés érdekében kompromisszumra kényszerültek: a gyerekek a befogadó ország iskoláiba jártak, hétvégén pedig az anyanyelvet és a saját kultúrát ápoló hétvégi iskolák foglalkozásain vettek részt. Az értelmiség igyekezett összegyűjteni és megosztani a tapasztalatokat. A pedagógia (írás, olvasás az első és másodnyelven, motiváció fenntartása, oktatásszervezés), később a nyelvpedagógia, még később a pszicholingvisztika két- és többnyelvűséggel foglalkozó ága is kutatni kezdte az anyanyelv, a származásnyelv és a nyelvcsere kérdéseit. Előbb a kontaktusjelenségek feltárása állt aközéppontban, később, Selinker kutatásai nyomán a köztesnyelv működésének kérdései már nemcsak az idegennyelv-tanulás, hanem a származásnyelv vonatkozásában is felmerültek. Maróti Orsolya nyelvpedagógiai és pszicholingvisztikai szempontok figyelembevételével köztesnyelvi keretben vizsgálja a származásnyelv jellemzőit. Noha a kutatás a magyar nyelvre vonatkozik, bármelyik, hasonló utat bejárt nyelv esetére is igaz a szerző megállapítása: A magyar származásnyelvre is jellemző, hogy nemcsak a magyar nyelvből, illetve a környezet nyelvéből tartalmaz elemeket, de azoktól független jelenségeket is megfigyelhetünk a használatában. Öt olyan pszicholingvisztikai folyamattal áll összefüggésben, amelyek hatással vannak rá: kommunikációs stratégiák, tanulási stratégiák, tanítási környezet, transzfer más nyelvekből és a túláltalánosítás. Ezekből legalább kettő szorosan összefügg a tanítás módjával, ezért érdemes ezekre kiemelten is figyelmet fordítanunk." A két nyelv között megfigyelhető nyelvérintkezés köztesnyelvi jellemzője azonban nemcsak a diaszpóra helyzetre igaz, hanem alkalmazható a kelet-közép-európai népek és nyelvek kapcsolataira is — így például arra a helyzetre, amikor egy nyelvi kisebbség a többség nyelvét tanulja (valamely magyar dialektust beszélő szlovákiai magyarok szlovák nyelvet tanulnak). Egy másik példa: a magyarországi román nemzeti kisebbség által használt nyelvváltozat jelentősen eltér a romániai sztenderdtől, magyar nyelvváltozatuk pedig a magyar sztenderdtől, bár ez utóbbihoz éppen a nyelvcsere folyamata miatt közelebb van. Borbély Anna a kétegyházi román közösségben végzett kutatásai során tapasztalta, hogy a korábbi, méhkeréki származású, a helyi nyelvváltozatot ismerő, beszélő papot romániai pap váltotta fel. Ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg: 81 Maróti Orsolya: A köztesnyelv és a származásnyelv viszonyáról. Származásnyelvi szemlélettel a közösségi oktatás hatékonyságának javításáért, THL2, XIII. évf., 2018/1-2, 36—65. https://epa.oszk. hu/014.00/01467/00016/pdf/EPA01467_thl2_2018_01-02_036-065.pdf (Letéltés: 2023. februar 7.) + 64 +
