Page 64 [64]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG összefonódásának, átszövődésének okaira, szintjeire és módjaira az egyén és a közösség szintjén azonban csak komplex, interdiszciplináris, több tudományterület egyidejű alkalmazására épülő kutatások adhatnak valódi válaszokat. A magyarországi kutatók közül az 1980-as években elsőként két szociolingvista, Bartha Csilla" és Kontra Miklós" foglalkozott társasnyelvészeti alapokra épülő kontaktológiai jellegű kutatásokkal: mindketten az amerikai magyar diaszpóra kétnyelvűségét kutatták Detroitban (1987), illetve South Bendben (1980-1981), és rögzítették ennek a generációs eltéréseket mutató beszélőközösségnek a nyelvhasználati sajátosságait, különösen a kódváltásokat, a kevertnyelvűség jelenségét, valamint ezeken keresztül mutatták be a nyelvcserét, a nyelvi asszimiláció folyamatát. Kontra Miklós a kétnyelvű környezetben élők első és második nyelvének jellemzői kapcsán megemlíti a köztesnyelv (interlanguage) fogalmát is, ami a térségünkben élő, két- vagy többnyelvű, az első nyelvet elsajátító, a második tanuló közösségekre is alkalmazható: A köztes nyelvek eltérnek az L, és L, normájától: a felnőtt korban Amerikába vándorolt magyar magyar nyelvhasználata a nyelvvesztés következtében tér el az itthoni magyartól, angolja pedig a nem tökéletes nyelvelsajátítás következtében az amerikai angoljától. Selinker"" szerint a nyelvelsajátítás vizsgálatakor háromféle adatot kell figyelembe venni: az anyanyelvi és a célnyelvi normát, valamint a tanuló célnyelvi megnyilatkozásait. A köztes nyelvek (viszonylag) önálló rendszerek. A tanulók második vagy idegen nyelve Selinker szavával fosszilizálódik, vagyis megreked, stabilizálódik bizonyos szinten. A kétnyelvűek L, és L, tudása olyan szintre fejlődik, amilyen szint a mindennapi kommunikációjukhoz szükséges." A diaszpórában élők nyelvei esetében elég nehéz a nyelvtudomány szempontjai szerint meghatározni, hogy beszélőjük számára melyik az első, illetve a másodnyelv, sőt, hol van a harmadik, negyedik nyelv helye akommunikációs színtéren, mivel ebben az esetben az érzelmi viszonyulás a származásnyelvhez olyan erős lehet, hogy akkor is elsőként jelölik meg — anyanyelvként megnevezve -, amikor mind lexikai, mind grammatikai szempontból csak korlátozottan képesek használni. A 19. század óta tart Kelet-Közép- és Dél-Európából a folyamatos kivándorlás, és a nyelvek, az eredetileg beszélt és az újonnan megismertek egymásra ” Bartha Csilla: Adalékok a detroiti magyar közösség nyelvállapotához, Magyar Nyelv, LXXXV. évf., 1989/2, 230-235. 76 Kontra Miklós: Fejezetek a South Bend-i magyar nyelvhaszndlatbol, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, Linguistica. Series A, Studia et Dissertationes 5, 1990. 77 Larry Selinker: „Interlanguage”, International Review of Applied Linguistics, 1972/10, 209-231. 78 Kontra: Fejezetek a South Bend-i magyar, 28. + 62 +
