Oldal 63 [63]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP A KONTAKTOLÓGIA SZEREPE A NYELVI VISZONYOK FELTÁRÁSÁBAN A különféle nyelveket beszélő etnikumok egymás mellett élése, keveredése nemcsak etnikai, politikai és kulturális, hanem megkerülhetetlen nyelvi kérdéseket is felvet. Amint az a fenti fejezetekből látható volt, először az areális szemléletű nyelvészet keresett válaszokat arra, hogy az egy területen osztozó nyelvek milyen hatással lehetnek egymásra. Azzal viszont nem foglalkoztak, hogy ezek a nyelvek milyen hierarchikus viszonyban lehettek egymással, milyen nyelv- és beszélőközösségekkel rendelkeztek, milyen volt az egyes dialektusok presztízse, használati köre, hogyan ismerték meg egymás nyelvét az eltérő etnikumok tagjai, természetes módon vagy külső, politikai ráhatásra lettek-e két-, sőt többnyelvűek — tehát összegezve: milyen társadalmi körülmények hozhatták létre a kimutatható areális jegyeket. Ahhoz, hogy a nyelvtudomány ezekre a kérdésekre is választ tudjon adni, újabb szemléletváltásra volt szükség, nevezetesen a társasnyelvészet megjelenésére, amely nemcsak a nyelvek jelenében, hanem a múltjában is kutat, vizsgálódik az egy nyelven belüli nyelvváltozatok körében éppúgy, mint az egymástól különböző nyelvek egymásra hatásának folyamatában és következményeiben. Sándor Klára megfogalmazásában: A társasnyelvészet a társas jelentést nem esetleges tulajdonságnak tartja, hanem a nyelv belső természetéhez tartozónak és funkcionálisnak, azaz olyasminek, amely minden természetes emberi nyelvet jellemez, és a nyelv megfelelő működése elképzelhetetlen nélküle. Ennek megfelelően a nyelvet annak társas — kulturális és társadalmi - beägyazottsagäban vizsgälja, a tärsas jelentest a nyelvleiräs elhagyhatatlan részének tekinti." A jelen fejezet nyelvtudományi alapjait a társas szemlélet határozza meg, mivel ez az a megközelítés, amire szükség van ahhoz, hogy a kelet-közép-európai nyelvek alkotta hálózat természetét feltárjuk. Ennek a szemléletnek a segítségével válik igazán érthetővé az az iskolában tanult meghatározás, amely szerint a nyelv és a nyelvek egymáshoz való viszonya társadalmi jelenség. Az együtt élő nyelveket lehet — a hangsúlytól és kérdésfeltevéstől függően — szociolingvisztikai vagy nyelvszociológiai, dialektológiai, kontrasztív nyelvészeti, nyelvérintkezési szempontból vizsgálni, vagy akár a kulturális egymásra hatást előtérbe helyezve antropológiai, kulturális nyelvészeti válaszokat keresni, vagy éppen a pszicholingvisztika módszereit is bevonva feltárni az egy-, két- vagy többnyelvű beszélő nyelvválasztásának, kódváltásainak, nyelvcseréjének az okát is. A nyelvek 7 Sandor Klara: Nyelv és társadalom, Budapest, Krónika Nova, 2016, 19. + 61 *
