Oldal 63 [63]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
A KONTAKTOLÓGIA SZEREPE A NYELVI VISZONYOK FELTÁRÁSÁBAN
A különféle nyelveket beszélő etnikumok egymás mellett élése, keveredése nem¬
csak etnikai, politikai és kulturális, hanem megkerülhetetlen nyelvi kérdéseket
is felvet. Amint az a fenti fejezetekből látható volt, először az areális szemléletű
nyelvészet keresett válaszokat arra, hogy az egy területen osztozó nyelvek milyen
hatással lehetnek egymásra. Azzal viszont nem foglalkoztak, hogy ezek a nyelvek
milyen hierarchikus viszonyban lehettek egymással, milyen nyelv- és beszélő¬
közösségekkel rendelkeztek, milyen volt az egyes dialektusok presztízse, hasz¬
nálati köre, hogyan ismerték meg egymás nyelvét az eltérő etnikumok tagjai,
természetes módon vagy külső, politikai ráhatásra lettek-e két-, sőt többnyelvű¬
ek — tehát összegezve: milyen társadalmi körülmények hozhatták létre a kimu¬
tatható areális jegyeket. Ahhoz, hogy a nyelvtudomány ezekre a kérdésekre is
választ tudjon adni, újabb szemléletváltásra volt szükség, nevezetesen a társas¬
nyelvészet megjelenésére, amely nemcsak a nyelvek jelenében, hanem a múltjában
is kutat, vizsgálódik az egy nyelven belüli nyelvváltozatok körében éppúgy, mint
az egymástól különböző nyelvek egymásra hatásának folyamatában és következ¬
ményeiben. Sándor Klára megfogalmazásában:
A társasnyelvészet a társas jelentést nem esetleges tulajdonságnak tartja, hanem a
nyelv belső természetéhez tartozónak és funkcionálisnak, azaz olyasminek, amely
minden természetes emberi nyelvet jellemez, és a nyelv megfelelő működése elkép¬
zelhetetlen nélküle. Ennek megfelelően a nyelvet annak társas — kulturális és társa¬
dalmi - beägyazottsagäban vizsgälja, a tärsas jelentest a nyelvleiräs elhagyhatatlan
részének tekinti."
A jelen fejezet nyelvtudományi alapjait a társas szemlélet határozza meg, mivel
ez az a megközelítés, amire szükség van ahhoz, hogy a kelet-közép-európai
nyelvek alkotta hálózat természetét feltárjuk. Ennek a szemléletnek a segítségé¬
vel válik igazán érthetővé az az iskolában tanult meghatározás, amely szerint a
nyelv és a nyelvek egymáshoz való viszonya társadalmi jelenség. Az együtt élő
nyelveket lehet — a hangsúlytól és kérdésfeltevéstől függően — szociolingvisztikai
vagy nyelvszociológiai, dialektológiai, kontrasztív nyelvészeti, nyelvérintkezési
szempontból vizsgálni, vagy akár a kulturális egymásra hatást előtérbe helyezve
antropológiai, kulturális nyelvészeti válaszokat keresni, vagy éppen a pszicho¬
lingvisztika módszereit is bevonva feltárni az egy-, két- vagy többnyelvű beszélő
nyelvválasztásának, kódváltásainak, nyelvcseréjének az okát is. A nyelvek
7 Sandor Klara: Nyelv és társadalom, Budapest, Krónika Nova, 2016, 19.
+ 61 *