Oldal 54 [54]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
hasonló jegyet eredményezett. A betelepülő magyarok is gazdagították az itt élők
kultúráját, és ők is tanultak, főként a kora középkorban már itt élő szláv népek¬
től. A 14-15. századtól azonban már sok nyelvi elemet adtak át vagy éppen
vissza a környező népeknek, az átvételhez képest megváltozott tartalommal. A
magyar állam megalapítása után a szláv hatás mellett döntően a közös európai
kultúrát hordozó közép- és kora újkori latin, majd az újkor vége felé a kelet-kö¬
zép-európai közvetítő nyelvvé vált német alakította a terület nyelvi arculatát.
A Kárpát-medencei areális nyelvi kapcsolatok értelmezésének az alapja az,
hogy az egész kultúrkört meghatározó, magas presztízsű nyelvek — a latin és a
német - hogyan hatottak a nyelvi kultúrára, valamint az, hogy a régióban ter¬
mészetes módon együtt élő nyelvek és kultúrák kapcsolatrendszerének alakulá¬
sa az egyes történelmi és művelődéstörténeti korszakokban milyen főbb jegyek¬
kel jellemezhető. Az említett két ernyőnyelv Európa sok népnyelvére hatással
volt, részben úgy, mint Európa meghatározó és magasfokú kidolgozottsággal
rendelkező nemzetközi szerepű közvetítő nyelvei, részben úgy, hogy közvetlenül
is hatottak a magyarok és a velük élő többi nép szókincsére, nyelvük írásbelisé¬
gének alakulására is.
A latin areális szerepe
A latin nyelv areális kapcsolatai átszövik az egész nyugati keresztény kultúrkört,
és jelen vannak a nyelv egyes részrendszereiben — a grafémäktél a frazeologiz¬
musokon és a szaknyelveken at a stilusig. A latin ma is fontos része az orvosi
szaknyelvnek, a jogaszok is latin szovegszerkesztési mintak alapjan fogalmazzak
az átlagember számára alig érthető szövegeket. Megjelenik a latin írásbeli kul¬
túra hatása a frazeológiában (pl. a latin verba volant, scripta manent horvátul:
rijeci lete, zapisano ostaje; csehül: slova uleti, napsane züstava; szloväkul: slovo
odleti, kym pismo zostäva; romänul: vorbele zboarä, scrisul rämäne, magyarul:
a szó elszáll, az írás megmarad) vagy az egyik leggyakoribb köszönésünkben is.
A servus humillinus (alázatos szolgája") latin köszönési forma nemcsak a ma¬
gyarban (szervusz), hanem a cseh, a szlovák, lengyel, román, horvát, szerb,
szlovén, ukrán és az ausztriai német nyelvben is létezik informális üdvözlési
formaként.
A latin szövegkörnyezetben előforduló korai nyelvemlékekben, különösen az
oklevelekben és a szerzetesek számára készített rendtartäsokban mär a 10-12.
században is megjelennek anyanyelvi szavak, sőt egész szerkezetek is, amelyek
részben a latin és a népnyelv fonetikai eltéréseire világítanak rá, részben arra,
hogy a latin nyelvtudás hiányosságait milyen ügyesen pótolta a középkori szerző.
Természetesen a tulajdonnevek — tichon (Tihany), Horuat (Horvát), Morodic
« 52 ¢