nyelvtanáról ismert," de foglalkozott a román és a magyar nyelvben megtalál¬
ható szláv, illetve a dél- és kelet-európai nyelvekben található török elemekkel is.
A Balkán vizsgálata során érdeklődése a szerb és az újgörög nyelvekre is kiterjedt,
és feltételezte, hogy a hasonlóságokban jelentős szerepet tölthetett be két eltűnt
nyelv, a trák és az illír — tehát ezek areális szempontú szerepét is vizsgálta, ami
indokolja, hogy ne csak az összehasonlító szláv nyelvtudomány, hanem az areális
nyelvészet, sőt a balkanológia is egyik elődjeként tekintsen rá. Balázs János sze¬
rint" mivel ő eseteket, nyelvtani szerkezeteket vetett össze, például ő írta le
először a jövő idő akar" jelentésű igével történő képzését mint közös vonást, a
genitívusz és a datívusz megegyezését, elindította a balkáni nyelvek összehason¬
lító kutatását, amelyek azóta kiterjedtek többek között a fonológiára, az esetragok
leépülésére, elöljárókkal történő helyettesítésére, a számnevek kifejezésére — és
természetesen a szókincs tükörelemeinek a vizsgálatára is.
A kelet-közép-európai areális nyelvi kapcsolatok áttekintése során nemcsak
az eredetileg idesorolt grammatikai hatásokat vesszük figyelembe, hanem a
társasnyelvészeti szemléletet követve a magasabb presztízsűnek tartott nyelvek
többire gyakorolt hatását is. Még a holtnak nyilvánított latin is számtalan írott
nyelvváltozatban létezett, sőt beszélték is — valószínűleg sok-sok népnyelvi kon¬
taktuselemmel ttizdelve. A latint inkább egy korlátozott, meghatározható funk¬
ciójú használat, beszélőközösségenként eltérő szintű ismertség jellemezte, és a
legnagyobb befolyása minden bizonnyal a kulturális szókincsre, valamint az
írásbeliségre volt. A következő részben azokat a nyelveket és hatásaikat tekintjük
át röviden, amelyek a Kárpát-medence népeinek a köznapi és emelkedett nyelv¬
használatát meghatározták. Nyelvtudományi szempontból a történeti szocio¬
lingvisztika az a szemlélet és kutatási terület, amely segít az évszázadok alatt több
változáson is átesett népnyelvek és presztízsnyelvek viszonyának megértésében.
A Kárpát-medencei régió nyelvi-etnikai szempontból igen tarka képet mutat. Az
itt élő népek egy része már a 10-12. század óta együtt él, bár vannak olyanok is,
amelyek kihaltak, beolvadtak (pl. avarok, besenyők, jászok, kunok), és vannak
később érkezett népek is (örmények, görögök, bolgárok, cigányok). Számukra a
közös terület, a hosszú együttélés nyelvi és kulturális szempontból is számos