Oldal 47 [47]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
szlovákul on ide [6 megy] — múlt időben: on isiel/isla [ment], mind az agglutina¬
ló típusjegyek, elsődlegesen a három grammatikai nem szerinti névszóragozás¬
ban (himnem: toho stareho muZa = azt az idős férfit; nőnem: tu peknú stanicu
- azt a szép állomást; semleges nem: na tom volnom meste -— azon a szabad
helyen).
Emellett érdemes az areális kapcsolatokra is figyelmet fordítani az egymás
mellett élő, de nem azonos családba tartozó, sőt akár tipológiai szempontból is
máshova besorolt nyelvek esetében, mivel az együttélés és az annak következté¬
ben kialakuló kétnyelvűség hatására akár a grammatikai rendszerek is közeled¬
hetnek egymáshoz. Az azonos területen eltöltött idő azonban fontos tényező,
hiszen a kölcsönzések nyilvánvalóan megelőzik az areális jegyek létrejöttét, sőt
a továbbvándorlás miatt nem is jön létre összefonódás. A török nyelvrokonság
kérdése például többször is felmerült a nyelvtudomány története során, miköz¬
ben itt minden bizonnyal az azonos területen való intenzív együttélés jelenti a
magyarázatot a magyar nyelv török eredetű elemeire." Sándor Klára az e téma¬
kört tárgyaló, problémafelvető tanulmányában rámutat arra, hogy a nagyszámú
lexikai átvétel mellett igazolhatók az areális, tehát a nyelvi rendszert ért török
hatások is, így például az ő fonémává válása, az igeneves alárendelés konzervá¬
lása, az igeidők differenciálódása. A történeti szempontból bizonyított együttélés
a honfoglalást megelőző időszakban sok egyéb kölcsönhatás mellett az areális
nyelvészet érdeklődésére számot tartó jelenségeket is hozott."
A nyelvtipológia története sem mentes a tévedésektől és a túlzásoktól, de ez
a formálódó és egyre differenciáltabbá váló nyelvtudományi megközelítések
esetében ugyanúgy természetes, mint más tudományok esetében. August
Schleicher például Hegel filozófiájának hatására először úgy vélte, hogy az izo¬
lálás jelenti a tézist, ahol a szó egységet alkot, de a grammatikai funkció nem
látható, az agglutinálás képviseli az antitézist, mivel ott a grammatika kifeje¬
ződik, de ezzel a szó egységessége is megszűnik, részekre bomlik, a flektálást
pedig szintézisként értékelte, mert ebben az esetben megmutatkozik mind a szó
egysége, mind annak grammatikai funkciói. Ez a rendszerezés egyben a nyelvek
feltételezett fejlettségét is mutatta. A későbbiekben tovább vizsgálta a mor¬
fológia szerepét, és megállapította, hogy ez nem elégséges a nyelvrokonság
33 A vitáróllásd pl. Pusztay János. Az , ugor—török háború" után. Fejezetek a magyar nyelvhasonlítás
történetéből, Budapest, Magvető, 1977, 92-107; Sinkovics Balázs: Vámbéry és a magyar—török
rokonság. historica 112 089-098.pdf (u-szeged.hu) (Letöltés: 2023. február 8.)
4 Sándor Klára: A török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének lehetőségei, in Klima
László — Türk Attila (szerk.): Párhuzamos történetek. Interdiszciplináris őstörténeti konferencia
a PPKE Régészettudományi Intézetének szervezésében, Budapest, 2020. november 11-13. PPKE,
BTK — MOK, Martin Opitz, Budapest, 2021, 94-96.
+45 »