Oldal 37 [37]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT TÖRTÉNELMI TÉRSÉG Hanák Péter Közép-Európa keresi önmagát című írásában? a birodalmak közötti peremhelyzetet, az átmenetiséget, a kultúrák találkozását nevezi meg a térség meghatározó vonásaként: Európa e közbülső régiója, történeti helyéből következően, mindig is határterület volt: tájak, népek, kultúrák peremén helyezkedett el. E régióban vált szét a nyugati kereszténység a keleti ortodoxiától, s nagyjából eddig ért a reneszánsz, a protestantizmus, majd a liberalizmus térhódítása. Ebben a régióban találkozott össze a felvilágosult, asszimilált zsidóság az etnikai és vallási tradíciót szigorúan őrző keleti zsidósággal, s a mozgalommá szervezett szociáldemokrácia az állammá szervezett bolsevizmussal. Nemcsak népek, de társadalmi formák, politikai eszmék és kultúráramlatok határmezsgyéje e régió. Történeti helyéből következik tehát nehezen definiálható ismérveinek a relativitással rokon vonása: a marginalitása. Visszatekintve a , rendszerváltások" éveire, a változások mellett kirajzolódnak azok az állandó vonások is, amelyek több évszázada meghatározzák a térség népeinek, országainak egymáshoz való viszonyát." A demokratikus átalakulás folyamata rövid időre háttérbe szorította az etnikai és nyelvi-nyelvpolitikai konfliktusokat, hangsúlyossá vált a megbékélés, ami egyebek között etnikailag vegyes pártok, szervezetek létrehozását is jelentette, de az első szabad választásokat követően ismét új erőre kapott a nacionalizmus. Különösen jellemző volt ez azokban az országokban, amelyek az első szabad évtized végére alkotóelemeikre estek (Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjetunió). A valamikor szilárdnak hitt status guo, a határok megváltoztathatatlansága is megrendült a térségben, ami ismét teret adott a homogén nemzetállami törekvéseknek. Ismét célkeresztbe kerültek a kisebbségek, akik a demokrácia jegyében nyelvi, oktatási és politikai támogatást vártak az új államalakulattól, ehelyett újabb megszorító törvényekkel kellett szembenézniük. A 19. századi nemzetépítési hagyományokat felélesztő attitűd és a nyelvi homogenizációra való törekvés a 20. század végi stabil nyugat- és észak-európai demokráciákra egyáltalán nem volt jellemző, de a szovjet , nagy testvér" nemzetekfelettiséget hirdető ideológiája alól felszabadult 33 Hanák Péter: Európa keresi önmagát, Liget Műhely, 1988/ősz, http://ligetmuhely.com/kozepeuropa-keresi-onmagat/ (Letöltés: 2023. február 15.) 34 A rendszerváltás idején, 1989-ben jelent meg a Századvég folyóirat különszáma Kell-e nekünk Közép-Európa? címmel. Ebben Kende Péter a térség föderációs esélyeit áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy , ideje, hogy a kelet-közép-európai föderáció szép, de tartalmatlan ábrándképét a történelmileg idejétmúlt fogalmak szertárába rakjuk vissza" (1989, 19.). Hogy mennyire volt tartalmatlan, az éppen a fentebb idézett tanulmányok alapján vitatható. Visszatekintve a föderatív berendezkedésre mint a konfliktuskezelés egyik lehetőségére, nem nevezném tartalmatlannak, inkább elgondolkoztatónak. + 35 +
