Oldal 36 [36]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
nyugat- és észak-eurépaiakkal — olyan népek vívják, melyek az állami és nemzeti lét
bizonytalanságában s az ebből származó félelemben élnek több nemzedék óta. E népek
állami életük jövőjét az egynyelvű emberek összetartozására akarják alapozni, a nyel¬
vi háborúk kimenetelétől függ meglévő vagy vágyaikban kívánt állami keretük léte
vagy nem léte, s a nyelvi statisztika eredményeitől várják határaik vagy határigényeik
eldőltét."
Noha a második világháború után létrejött új szövetségi rendszer a , keleti blokk¬
ba" tartozó országok számára kényszerű együttműködés volt, nyugatról nézve a
szovjet érdekszféra egységesen , keletnek" tűnt, ezzel együtt Közép-Európa és
Kelet-Közép-Európa tartalma, érdekessége kiürülni látszott, de legalábbis hát¬
térbe szorult néhány évtizedre. A prágai tavasz idején, 1968-ban került ismét a
térség az európai társadalmi érdeklődés középpontjába. Akkor vált népszerűvé
ismét ez a téma és maga a terminus is a régió változásaira érzékeny társadalomtu¬
dósok írásaiban, amikor a nyolcvanas években megkezdődött a szocialista-kom¬
munista rendszer szétesése.
A cseh származású Milan Kundera, aki a 20. század végi demokratikus átala¬
kítások emblematikus alakja lett, az akkor még a szovjet érdekövezetbe tartozó
országok , másként gondolkodó", tehát a rendszertől elhatárolódó értelmiségi
csoportjának tagjaként a közös kulturális örökségre hivta fel a figyelmet The Tragedy
of Central Europe (1984)? című esszéjében. A második világháború után Európa
középső részét a politika elzárta a Nyugattól, amelyhez szellemi-kulturális ha¬
gyománya, társadalmi fejlődése, művészettörténete alapján tartozik, és beszorí¬
totta egy tőle idegen, keleti kultúrába. Az írás megjelenése után tíz évvel azok az
országok, amelyekre Kundera utalt — köztük a sok példával előforduló Magyar¬
ország is — ismét a Nyugat részévé váltak. A szovjet birodalom államszövetsége
szétesett, vezető szerepe megszűnt, majd a szovjet ideológia is gyorsan eltűnt a
térségből, és a korábbi kelet-közép-európai szövetségesek ismét oda csatlakoz¬
hattak, ahova valójában mindig tartoztak: Európához. Ez azonban nem jelentet¬
te egyben azt is, hogy létrejött volna az egységes Európa: a politikai rendszerek
közeledtek ugyan egymáshoz, a kulturális elzártság megszűnt, de gazdasági téren,
az életszínvonal, valamint az egymásról való gondolkodás tekintetében megma¬
radt a nyugat és a kelet közötti különbség, sőt újra felerősödtek a nyelvi viták,
amelyek a diszkriminációs rendeletek miatt helyenként nyelvi háborúsággá erő¬
södtek (pl. szlovák-magyar, szerb-horvát, orosz-ukrán viszonylatban).
31 Uo., 228—229.
32 Milan Kundera: The Tragedy of Central Europe, transl. Edmund White, The New York Review
of Books, 26 Apr, 1984, 33-38.
+ 34 +