Oldal 28 [28]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG Ormos Mária szerint"? a közép-európai térséget a történelem folyamán két ellentétes attitűd határozta meg: az egyik az önvédelemre, a másik a dominanciára való törekvés. Az önvédelem támadót feltételez, és a térségben soha nem volt igazán sikeres, mivel a politikai erőviszonyokat hosszú időre befolyásolta, sőt meghatározta az osztrák, a német, később az orosz/szovjet birodalmakhoz való kapcsolódás. Nem mondhatjuk, hogy a térségben élő etnikumok egyformán viselkedtek volna az egyes birodalmakkal szemben: hol a nemet-oszträk dominancia elfogadása, hol ennek ellentételezéseként, a szláv nemzettudat formälödäsäval párhuzamosan, az összetartozást jelképező pánszláv eszme hódított, vagy éppen a magyar dominanciára való törekvés határozta meg a területen együtt élő népek viszonyát. Ez utóbbi nem terjedt ki Közép-Európa egészére, csak a történeti Magyarországra, és valójában csak a 19. század utolsó harmadában volt jellemző. Az első hatalom, amely törekvéseit eszmei, ideológiai elemmel is alátámasztotta, az orosz cárizmus volt, amely nyugati menetelését olykor összekötötte a pánszláv eszmével, amely eredetileg lengyel körökből származott. Mivel az egyébként meghatározhatatlan Közép-Európa északi és déli peremén szinte kizárólag szláv nemzetek találhatók, a pánszláv gondolat, amelynek több változata alakult ki, eléggé egyértelműen elárulta a célját. Akár válasznak is tekinthetjük a német Mitteleuropa fogalmának megjelenését a 19. század első felében, amennyiben ugyanarra az övezetre irányult, és mintegy kifejezte a német-—orosz birkózást részben a török hagyatékért, részben azon túl." Az összetartozást és az összefogást a térségben kialakult, de soha meg nem valósult konföderációs elképzelések szemléltetik — ezekről a későbbiekben még lesz szó. Az ok részben az, hogy a 19. század folyamán formálódó nemzetállamok egyikének sem volt ez az érdeke, részben pedig az, hogy amelyik ország (birodalom) megpróbálkozott a szervezéssel, saját politikai súlyának, a térségben betöltött dominanciájának hangsúlyozásával tette ezt, ami alá- és fölérendeltséghez vezetett volna a föderációt alkotó államok egyenlősége helyett. Arató Endre a 19. századi Kelet-Európa történetéről szóló kötetének előszavában" olvasható a közös jellemzők keresésével kapcsolatos fontos megállapítás: A polgári típusú nemzeti mozgalmak - éppen az elmaradott gazdasági-társadalmi viszonyoknak megfelelően - a legtöbb területen nyelvi-kulturális formák között indultak meg. Az irodalmi nyelv megteremtéséért folytatott harc, a nyelvművelés problémái, a nemzeti történetírás, irodalom, művészetek, különböző nemzeti nyelvi intézmények 133 Ormos Mária: Közép-Európa. Volt? Van? Lesz?, Budapest, Napvilág, 2007, 11-12. 4 Uo., 12. 15 Arató Endre: Kelet-Európa története, Budapest, Akadémiai, 1971, 13—14. + 26 +
