Seite 172 [172]
OCR
ÖSSZEGZÉS sow Az idézőnek arra is lehetősége van, hogy az idézet teljes terjedelmében a saját referenciális központját ne helyezze át a beágyazott megnyilatkozóra. Az idézet ekképp az aktuális megnyilatkozó referenciális központjának érvényesüléséből kerül megalkotásra, az ő tájékozódási kiindulópontjából értelmezhető az aktuális diskurzusba bevont megnyilatkozások személy-, tér- és időjelölései, függő idézést eredményezve. Ebben az esetben az idézőnek módja nyílik arra, hogy az eredeti diskurzus önállóságát még megőrizze, tehát azt külön jelenetben reprezentálhatja. Lehetősége van viszont arra is, hogy a saját perspektíváját dominánsabban érvényesítse, amelynek következményeként az idézni kívánt diskurzus propozicionális összegzése egy elemi jelenet részévé válik. Az idézés funkcionális értelmezése miatt mind a két eset a függő idézést valósítja meg. Az elemi jelenetben való konstruálás esetei ugyanakkor narratív idézésként is értelmezhetők, hiszen ebben az esetben az idéző perspektívája körülöleli az idézetet, a perspektivizáció tényére az igealak hívja fel a figyelmet. Az egyenes idézéshez képest a függő idézésben a beágyazott beszélő perspektívájának objektivizáltabb visszaadásáról lehet beszélni. Ez a függő idézési mód kialakulásával hozható összefüggésbe: két önálló mondat került egymással szoros grammatikai viszonyba úgy, hogy a mondást tartalmazó mondatnak alárendelődött az azt tartalmilag kifejtő másik mondat. E grammatikalizaciés folyamat folytatása eredményezheti azt, hogy az idézet egy elemi esemény részévé válik. Az aktuális megnyilatkozónak a teljes idézésre kiterjedő aktivitása tehát — amely abban is megmutatkozik, hogy az egész idézés az ő referenciális központjából kerül megalkotásra — abban is megmutatkozhat, hogy az idézni kívánt diskurzusnak csak bizonyos összetevője vagy propozicionális összegzése valósul meg. Ebben az idézési módban a perspektivizáció az idézetet kísérő idéző részben vagy az elemi mondatban explicitté válik. Amennyiben ez az idézési lehetőség összetett jelenetként jelenik meg, itt is megfigyelhető, hogy az idéző eltérő módon irányíthatja a figyelmet a beágyazódó megnyilatkozásra. Amikor ugyanis az idéző rész az idézetbe ágyazódik, a figyelem dominánsabban irányul az idézetre, mint azokban a szerkezetekben, amikor az idéző rész megelőzi az idézetet. Az idézőnek ebben az idézési módban is lehetősége van arra, hogy az idéző részben eltérő fokon és módon adja vissza az eredeti diskurzus körülményeit, illetve a saját reflexióit is explicitté teheti akár összetett, akár elemi jelenetben valósul meg az idézet elérhetővé tétele. A metapragmatikai tudatosság alapján ez az idézés is eltéréseket mutathat fel. Az egyenes idézéssel szemben ugyanakkor ezt az idézést nem kíséri a perspektivizációt jelölő változatos írásjelhasználat. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy ebben az idézési módban a referenciwu ális központ nem helyeződik át az idézőről az idézetet tevőre. +170 +
