Oldal 170 [170]
OCR
ÖSSZEGZÉS pont-szerkezetnek tekinthető, amelyben az idézet, ezzel együtt az idézés tényének megteremtése célként, az idéző részen mint referenciaponton keresztül érthető meg. A referenciapont-szerkezet működése szempontjából következik, hogy e konstrukciötipusban nem mellekes az idéző résznek az idézethez képest elfoglalt helyzete. Az összetett jelenetként megkonstruált idézések kettős figyelemirányítással jellemezhetők, amelyből az egyik az összetevők, a másik az idézés szintjén figyelhető meg. Ez a folyamat akkor is működésbe lép, amikor az idéző rész az idézetbe ágyazódva vagy az idézet után jelenik meg. Egy nyelvileg már megkonstruált megnyilatkozás összetett jelenetként történő hozzáférhetővé tételének során szükséges azon konstruálási lehetőségekről is szólni, amikor — az írott nyelvi diskurzusokra jellemzővé válva — az idéző rész egy hivatkozásra csökken, illetve a perspektivizáció tényét egy írásképi megoldás (idézőjel, dőlt betű) teszi felismerhetővé. Ezek is e konstrukción belül értelmezhetők azzal a kitétellel, hogy ezekben az esetekben az aktuális megnyilatkozó számít a befogadó együttműködésére, hogy képes a hivatkozás és/vagy az írásjel felhasználásával megalkotni az idéző részt, illetve megalkotni azt, hogy az adott diskurzusrészlet idézésnek tekinthető. Egy diskurzus vagy annak egy részlete idézetként elemi jelenet részeként is hozzáférhetővé válhat. E konstrukció alapvetően az aktuális megnyilatkozó perspektívájának nagyobb fokú érvényesülését mutatja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem egy megnyilatkozás idézésként történő hozzáférhetővé tétele zajlana, mivel ezekben az esetekben is minden esetben megjeleníti a perspektivizáció tényét a nem jelen idejű, egyes szám első személyben alkalmazott, ún. világot létrehozó predikátum (word-creating predicates). Az igealak ekképp egy az aktuális beszélőtől eltérő perspektívát hoz működésbe, ezzel együtt azt jeleníti meg, hogy az elemi jelenet egy másik beszélőhöz köthető megnyilatkozás újrakonstruálását végzi el. Ezekben az esetekben a beágyazódó diskurzus hozzáférhetővé tételének újrakonstruálási folyamatában az aktuális megnyilatkozó perspektívájának dominánsabb érvényesülése miatt az idézést megjelenítő konstrukció módosul: az idézet nem külön eseményként jelenik meg. Ezekre az esetekre ugyanakkor az is jellemzővé válhat, hogy a perspektivizáció tényét az igealak mellett más eszköz (idézőjel) is felismerhetővé teheti. E konstrukcióval kapcsolatban felvethető, hogy az idézetként funkcionáló komponens egy kompozitumszerkezet tagjaként vagy — az összetett jelenetnél is megfigyelhető — referenciapont-szerkezetként válik elérhetővé. Ez nagyban összefügg azzal, hogy az eredeti diskurzus milyen módon válik az elemi jelenet se részévé. Az elemi jelenet idézett összetevőjének az idézőjel általi jelölésével még s 168 +
